Ahogy jeleztem is, mindenki erről beszél. Ha Apple rajongó vagy épp gyűlölő, akkor is – ettől is annyira zseniális a cég marketingje. Engem ráadásul érdekel is, hát adja magát egy hosszabb vélemény az egy napja bemutatott forradalminak várt, és Jobs és közeli munkatársai szerint forradalmi terméket. Nagyon új, nagyon nincsenek tesztek, de ennek ellenére mindenkinek nagyon konkrét ítéletei vannak. A lentebb írtak többnyire feltételezések, hipotézisek – sok minden változhat.
Videó itt, klasszikus leírás itt, pillantsunk rá, hogy lássuk is, hogy miről beszélünk. Átfutottam egy ezerhez közeli hozzászólást különböző fórumokon, aminek összetétele (nagyjából): 70% finoman szólva is csalódott, 10%-nak tetszik, de nem kell, és a maradéknak kell, vásárlási szándékai konkrétak.
Az orrváladékot prüszkölők nagy része szimplán nem erre számított. A türelmetlen várakozás ellenére nem raktak össze semmi elképesztően különlegeset, de megítélésem szerint ezt tudatosan, de tovább megyek: okosan, és a már megszokott érzékkel tették.
De távolabbról. Szerda este hétkor indult a móka, éppen (?) pókereztem, ezért csak fél szemmel követtem az eseményt. A nagyfőnök a laptop és az okostelefon közé definiálja az eszközt – világos. Aztán előkerül a kanapéról és… hát nagyon semmi. Nem az a baj a szépséggel, hogy hamar elmúlik, hanem hogy (sokszor) még hamarabb megunjuk. A forma rendben van, de évek óta van így, mondhatni elhasznált. Ez egy felnagyított iPhone – kérem szépen.
Van billentyűzet is, nagy virtuális – kipróbálnám. Képek, videók, iTunes, GPS, bluetooth, ebook, rádió, mikrofon, gyorsulásmerő, wifi, 3G, ide optimalizált online újság. Minden szép és jó, de ismerjük már. Flash tartalom továbbra sincs. Úgy néz ki, nem lesz szorító érzés a gyomromban, amikor látom, de nem az én asztalomon.
Az Apple saját processzort rakott bele. Szoftverhez készít hardvert, és hardverhez szoftvert. Ami egyedülálló, meg érdekes is, csak nem most.
Félcolos vastagság, hetven deka. Hm.
Ott az appstore. Minden eddig iPhone-ra és iPod touch-ra készült program fut itt is, ráadásul nagy méretben is. Váó.
Munkaidő 10 óra, használaton kívül 1 hónap. Megnézhetünk hat filmet egymás után töltés nélkül. Aztakurva!
És a végére, az ár. 500$ (95.000 Ft.).
He? Viccelünk te almazsonglőr?
Akkor gondoljuk újra az elejéről az egészet. Azért fest ez úgy kívülről és belülről is, mint egy nagy iPhone (iTouch), mert ez simán az. Azért ilyen „semmilyen”, mert nem 1000 és 2000 dollár közé lőtték be az árát. Ez az egyetlen különlegessége, de valószínűleg ez bőven elég is. Hasonló sincs a piacon ilyen árfekvésben. Mindenki várta azt az eszközt, ami valamiért kuriózum lesz, de igazából azt sem tudta senki, hogy az miért lenne érdekes, vagy miért kellene otthonra. Megjött a válasz, csakhogy ezt alig valaki veszi észre.
Olcsó. Basszus, a telefonom drágább…, ami ha úgy vesszük, ha fordítva gondolkodunk, akkor ennek az egyszerűsített mása.
De közelebbről. Gyorsan nézzük meg a hibákat, a gyakran felemlített hiányosságokat. Nincs rajta kamera. Nekem nem hiányzik róla, de értem. Majd a következő generációban lesz – bevált stratégia. Az Apple marad az elveinél, és továbbra sem tűr el flash tartalmakat. A dolog kacifántos rejtély. Sokak szerint a módszer elavult, és csak elemészti a memóriát (lassít), de máshonnan meg, még mindig használja az oldalak nagy része (például nem youtube videók). Baj. A monitor LCD, ami bántja a szemet, ezért nem a legjobb könyvolvasásra (az OLED kb. megkétszerezte volna az árát). Hát nem tudom, én sajnos így is napi 5-10 órát olvasok a gépen… Illetve, gyakran előrukkolnak a multi-tasking (egyszerre több program háttérben való futtatása) hiányával, de baromság. Valójában minden helyzet tökéletesen megoldott nélküle, egyéb utakon (nem megyek bele), aki ezen problémázik mindig, az még nem használta az iPhone operációs rendszerét. Pont.
Nekem miért tetszik, illetve miért látok benne rengeteg potenciált?
Először is, a kütyü laza. Már úgy értem, hogy: laza. Biztos vagyok benne, hogy amikor először fogom a kezembe venni, akkor nagyon lazának fogom érezni. Az iPhone is az, de az csak egyedül az, magamnak az. Mert nem tolom senki orra alá, hogy hallgasd meg ezt a zenét, nézd a legújabb fotóalbumom, vagy csekkold ezt a vicces videót – pedig látványosan adja elő. Itt más a helyzet. Szociálisan laza (ennél tovább már nem csavarom). A gyerekek imádni fogják. Jön a haver és átdobod az ölébe, hogy ez és ez. És ha a barátnő meg akarja nézni az e-mailjeit, akkor nem is kérdés, hogy mit kell a kezében elhelyezni.
Itt is az első lényegi. Mit csinált az iPhone leginkább? Mondom: újracsomagolt, és eladott régen meglévő funkciókat. Ennyi az egész. Bemutatták, és hasonló volt a helyzet, mert senki nem értette, hogy ez miért is kellene, meg még drága is volt. Mára meg a világ első telefonja.
Itt most ugyanez van, csak több mindent csomagol. Évekkel ezelőtt hívtam utoljára bárkit is a laptopomhoz, hogy nézzen meg rajta fényképeket. Nem csinálunk ilyet. De itt nincs vezeték, nincs búgú masina, nincs hajlítható rész, ezt lazán passzolhatod. A műszaki mobilitás szimbóluma ezután nem a notebook, hanem az iPad. Mert ebben biza lekörözi.
Gyerekeknek. Az van, hogy nem én, és az én generációm az elsődleges vagy a kizárólagos célcsoport (és azon belül is, főleg a tech-guruknak lehet a legtöbb kifogásuk a tábla ellen). Mert nem vagyok már nyikhaj, de most figyeljünk: idős sem. Bizony, az eszköz anyukám kezébe passzol. Miért? Mert ez – mondjuk a netbookkal – ellentétben nem egy informatikai, hanem egy multimédiás eszköz internettel. És anyukámat mi érdekli? Értjük. Csak idegesíti a vírusirtó felugró ablaka, a zaj, az oprendszer frissítés, a „lépten-nyomon telepíteni kell valamit”, a tizenhat féle filmlejátszó, mikor egyik sem jó, és úgy nagyjából minden, ami az indulópont és a keresett tartalom között feltartja. Nevelőapukámat még jobban idegesíti.
Inkább elül onnan. De itt mi történik? Ott az ikon, ami iPhone-on még pöttöm volt, de most már hatalmas, rátapicskol, és jön, aminek jönnie kell. Bizony ám. Az internetezés meg azon túl, hogy újszerű élmény, semmivel sem bonyolultabb a kézzel való irányítás, mint az egeres.
Élmény. Ez még idetartozik. Bizony, fotókat nézni, majdnem annyira jó (még jobb) lesz, mint amikor régen mutogattuk a frissen előhívott fényképeket. Mert ez a cucc bizony a kezünkben van. Nem előttünk, nem az asztalon, nem az ölünkben. Azt mondanám: kézzelfoghatóvá tesz. Közben nem aprózza el, mert ezt megkísérli az internettel is. Ez izgatja a fantáziámat. Valójában 90%-ban engem sem érdekel más, mint a szöveges vagy képi tartalom. Egyre többször zavar, hogy a nehezen felvett tökéletes kényelmi pozíciót meg kell törnöm azzal, hogy oda kell nyúlnom a billentyűzethez is. Ellennék nélküle, tutira.
Igazából, ugyanannyira fogja megszerettetni, és eladni saját magát, ahogy az iPhone tette „annak idején”.
Miért örül Steve Jobs ennyire? Mert ő biztosra veszi, hogy ez pedig itt forradalmi. Nem hisz a netbookokban, ezért alkotott valami mást, ugyanannyiért, és ez most nagyon tetszik neki. Amellett, természetesen az is ott van, hogy további dollár milliárdokkal fogja tömni ez a feneke és a széke közti részt. Nem azért, mert 500 dolláron hatalmas a haszonkulcs, hanem mert egy újabb eszköz, amire nagyjából mindent eladhat. ITunes-ból zenéket, filmeket, podcasteket, és most már nem sokára könyveket és újságokat is. Az appstoreban 140.000 ezer program van, és kb. hárommilliárdszor töltöttek le onnan.
Száznegyvenezer. Eszelős. Ennek kb. ezrelékére mondaná azt egy-egy felhasználó, hogy releváns a számára, de az is száznegyven. És ez az egész most átkerült egy nagyobb platformra. Ráadásul, csak most kezdenek el készülni a külön iPadre írt alkalmazások. A bolt az Apple tulajdona, ezért mindenki 30% jattol neki. Vagyis.
De még mindig nem tudjuk, hogy hol a helye. Viszonylag sokan nem értik, hogy mi szükség egy okostelefon és egy laptop közti akármire. Pedig én mindenféle körülmény között el tudom képzelni. Vizionáljuk egy ingatlanügynök kezébe, aki lecseréli a húsz kilós prospektusos füzetecskéjét egy „dobozos sör és egy párizsis szendvics” súlyára, amiért cserébe azonnal mutathatja a műholdképen a környéket, a további házak anyagait, vagy… akármi mást. Egy diák kezébe, aki minden könyvét lecseréli egy mappányi valamire, ami slusszpoénként digitális tartalommal segíti a tanulását. Esetleg egy tanár, orvos, tervező vagy előadó kezébe. Bárki bármit mond, szerintem a következő 2-6 évben egyre több, és egyre furcsább szituációkba fogunk a kütyübe botlani (ha nem is az iPad-be, de valami hasonlóba).
És az én kezembe? Nos, összegezzünk.
Megrágva, mégiscsak jól néz ki az asztalon (egy ügyes dokkal, töltés közben digitális képkeret…).
Miközben nagyszerű családi eszköz, amiben mindenki kedvét lelheti, a magánszférán kívül is bőven van létjogosultsága. Azt állítják sokan, hogy erre senkinek sincs szüksége. Amire azt mondom, igen, részben igaz, de közben meg bárkinek kellhet - háromtól kilencvenkilencig.
A flash hiányával és a szabad tartalmak visszatartásával kicsit sokat enged meg magának a cég, de egyrészről, valamit valamiért (iTunes, Appstore), másrészről meg simán megteheti. Ki, ha ő nem?
Lesz hatása. Bejósolhatatlan, hogy kisebb vagy nagyobb, mint az iPhone-é, de semmiképpen sem elhanyagolható. Példának okáért, a nyomtatott sajtó nyakára egy újabb csapást mér – ha nem az utolsót.
Nem a notebook és nem a smartphone helyett van, hanem aközött keres helyet magának. Ez a szegmens életünkben pedig létezik Jobs, és szerintem is (Most olvastam, plasztik szerint is – ajánlom, ami nekem ekkora terjedelemben sem fért ide, azt ő leírta. Abban is egyet értünk, hogy a legkisebb, netalán külföldről és eredeti áron megvásárolt modell tökéletes lehet.).
A dizájn az Apple termékpalettájához passzol. Lassan jön az új generációs iPhone, új küllemmel, utána pedig a második iPad, ami minden bizonnyal az iPhone 4G-re fog hajazni. Eközben eltelik egy év, az igények megmutatják, hogy min kell változtatni, az új programok felmérik, hogy mit bír el a felület és mit nem. Azt gondolom, az lesz az a pillanat, amikor okos lehet a beruházás.
Holott, már ma is bőven elférne a kezemben. Anyukáméról nem is beszélve.
(Hogy valahogy kapcsolódjunk Mézescsuporhoz is: kávé mellé ideális.)
