Háborgó (e)

forrás

Előrántjuk zakózsebből. A régi rovatot – tudjátok, a régi, a régi blogról.

Előzetes tanrend nem készítése. Azt kell látnom nekem, hogy előzetes tanrend nem készítése. És ezer forint. Bírságnak szánják ezt? E? Hogy igen, hogy nem, mindjárt itt a vizsgaidőszak, az első olyan, ami egészen könnyednek ígérkezik. Ígérkezne!, úgy értem. Mert huncutul nem engedi a rendszer, az apparátus, hogy én vizsgákat vegyek fel. Mert előzetes tanrend nem készítése. Értitek, mert.

Na jól van, bemegyek ebbe a tanulmányi osztályba, okosba. Egy amolyan WTF (fordítanám: „Mi anyád?”) arccal, hogy előzetes tanrend nem készítése? E?

Igen-igen! Erre én: igen-igen e? Ne kérdezősködjön a fiatalúr, hát nem tudja, hogy önnek már előző év végén fel kellett volna vennie a tantárgyait? Úgy érti, hogy még akkor nyár elején? Pontosan. Úgy érti, hogy amikor még meg sem volt hirdetve azoknak a tárgyaknak egy része, amikre jelentkezni szándékoztam? (Érti, szándékoztam.) Tudja… az a lényeg, hogy legalább egy tárgyat fel kell vennie akkor, és akkor az a regisztrációs időszak, az első két hétben, az olyankor már csak arra van, hogy finomítson rajta. Úgy érti, csak finomítsak? Fiatalúr! Úgy érti, hogy három éve járok kiváló egyetemünkre, minden félévkezdéskor az első héten vettem fel a tárgyaimat, aztán hirtelen előkerül egy ilyen kitétel a semmiből? Nem-nem dehogy, ez le van írva a hivatalos honlapon. Úgy érti, ez le van írva valahová? Látom nagyon értetlen maga! (Maga?) Úgy hogy menjen át inkább a pénzügyi osztályra, ott majd elmagyarázzák, hogy hogyan kell befizetnie. Úgy érti… Menjen!

Úgy érti e-e-e?

Banki átutalással. Ezt csak úgy lehet. Úgy érti, hogy emiatt sétáljak be (…) a bankba, és ezt az ezer forintot utaljam át az iskola számlájára?

De érdekes. A Pannon Egyetem (csak) veszprémi székhelyére hozzávetőleg 12.000 diák jár (Mert megnéztem. Tudjátok, mert érdekelt.). Ebből párezer elsős, vagyis – valószínűleg – nem kell előzetes tanrendet készíteniük. Nekem nem hiszem…, vagy kvázi nincs ismerősöm, aki előzetes tanrendet készítene nyárköszöntőként. Ha bolondos kedvünkben vagyunk is, ha feltételezzük is, hogy csak mi voltunk alulinformáltak, akkor sem becsülhetjük az előzetes tanrendet nem készítők számát úgy 5000 alá.

Könnyű a szorzás. Az iskola számlájára.

Persze, értem én, hogy 2009, hogy mindenkire rájár, hogy nem könnyű, hogy cselezni kell, de ne nézzél már hülyének bazdmeg! facsarjál citromot a szemedbe, jó? Nagyot, kereket.

(Jut is eszembe. Sejtjük-e, hogy mennyi 1000 ft. banki átutalása? Úgy értem, pluszban. Hogy igen, hogy nem, leírom, hogy itt legyen. Nyolcszázötven forint. Köszönjük Emese!)

use iT or loose iT

a kép forrása

Visszaolvastam (rendbe raktam a címkéket), másodjára azt írnám: hát kritikátlan. Persze nem azért mondom, volt egy-két jól elkapott mondat, bekezdés, gondolat, ez-az amaz, de ezt fél év alatt? Csak ennyit fél év alatt? Nagyon kevés. Ráadásul rendszertelen, az ötletek többsége megvalósítatlan – kevés.

Van-e erre jó mentségem (egyáltalán létezik-e olyan, hogy „jó mentség”)? Nem hiszem.

Ahogy az előzőben jeleztem, a mindennapokról, a kitöltő dolgokról, rólam, de most főleg a nagy tervekről. Nem túl érdekes téma. Sőt, témának elég kevés. Ne várjunk sokat tőle. De kell ez, hogy a következő pár bejegyzésnek kiinduló alapul szolgáljon. Szóval az van, hogy jövő szeptemberig kell egy középfokú nyelvvizsga letétel, egy szakdolgozat leadás, és egy államvizsga megfelelt.

És aztán? Na ez már érdekesebb, a nagy kérdőjelek a fejünk fölött mindig izgalmasak. Talán újságírós főiskola. Talán más.

És addig? Mi van még? Mondom, sok minden. Érdekel ez-az, sőt, néha lelkesedek is ezért-azért. De ezt már ez után. Eztán írom.

És akkor igen, bőven odafér az is, hogy majdan akkor elégedetten olvashassak vissza.

Kávézó emberek

- Kávézó én -

Ma sok minden elkezdődött. Sok mindent el kellene kezdeni. És sok mindent el kell kezdeni.

Talán ma a szótlannak tűnő időszak is véget ér, és megered végre a nyelvünk.

Hogy éreztessem a bejegyzés komolyságát, csatolnék egy pár perce kapott levelet is:

„Sziasztok!

A perzsa nyelvkurzus holnap kezdődik 10:00-kor. Az O épületben lesz a
gyülekező és onnan mennek a hallgatók egy terembe.

Külön érdekesség, hogy Kalmár Zoltán Tanár Úr, Dékánhelyettes is az óra
lelkes látogatója lesz...

Üdv.: MFTK HÖK”

Na ennyi. Szevasztok!

Kávézó emberek

- A kávézó egyetemista –

A kávézó egyetemista, aki délután négykor issza első tejeskávéját. Mert ilyenkor kezdi a napot. Miközben nagyon belefáradt már. Belefáradt az egészbe. Hajnalig fent volt, délelőtt jegyeket íratott be elázó leckekönyvébe.

A vizsgaidőszak utolsó teljes hete. Holnap választóvonal, két vizsga egymás után. Nyelvtörténet II. és III. Nem könnyű. Ilyenkor tudja az egyetemista, hogy nem ez volt az első kávé. Mert nyolcig biztos lesz még egy, aztán éjfél után is. Talán automatás, talán instant. Szeretné, hogy jobb íze legyen, de végül is teljesen mindegy, mert mégiscsak ez az a negyedóra, sóhajnyi, két cigi idő, amiben megpróbálja összerakosgatni fejben élete széthulló szilánkjait. (Az egyetemista, aki most eltűnődik: miért azt írta, szilánk?) Amúgy hasztalan.

Miközben nagyon belefáradt már. Úgy sejti, ma éjszaka már nem lenne feltétlen alvással tölteni az időt. Talán tíz órát kellene felkészüléssel tölteni, talán inkább húszat. Miközben nagyon belefáradt, hogy semmi értelme. Mert nemcsak felesleges tudás, még csak érdekelni sem fogja soha az ősmagyar kor kezdetének mássalhangzó-rendszere, vagy a gemináták egyszerűsödése és a denazalizáció, vagy a maradék huszonegy tétel. Miközben az egyetemista – a kicsi lelkem – olyan ember, aki rosszul van attól, ha tíz vagy húsz órát kell tökéletesen értelmetlenül… léteznie. Olyan dologgal foglalkoznia, aminek gyakorlati haszna levágott, de óvatlanul mozdulat nyomán messzire repülő és nem megtalált körömdarabkákban mérhető.

Az egyetemista, aki egyébként is fáradt. Egyébként is. Mostanában gyakran kerülgeti magában a szót: belefáradtam.

A kávézó egyetemista, akinek most nem annyira van ideje blogot írni.

Bevezető a kiemelt témába

Nohát, majd elfelejtettem, hogy az egy hónapban azért pókereztem is keveset. Nem is olyan meglepő ez, ugye? Felfüggesztem a blogolást, nem írok cikkeket, leköszönök, visszavonulok, hogy aztán pókerezhessek egy picit? Hát nagyjából. Na jó, igazából nem az elején találtam ki, hogy nem készülök el a szakdogával. Elkezdtem én, beleástam magam, de ennek természetes következménye volt, hogy igazából nem lehetett kihagyni a gyakorlati oldalát sem. Emlékszem, volt hogy egy héten háromszor hívtak el játszani. Miután két este győztem, harmadikra már szövegekkel mentem és kiemelő tollal (Na, ez a kiemelő bigyó sem kis újdonság ám… de nem rossz. Amúgy nem rossz. Működik a cucc.), hogy ne fojtson agyon – egyébként nem túl masszív – lelkiismeretem. Végül persze se nem nyertem semmit, se nem lettek zöldebbek a sorok.

Aztán megérett bennem, hogy csak azért nem csapom össze az egyetem nagy jelképét (hm), nem teszem tönkre magam később, hogy aztán helyettem valamelyik eszement tanárom döntse el, hogy „Na majd akkor inkább jövőre kicsi!”. De mint mondottam volt, korántsem volt hasztalan. Ha indurkát megkésve is, de legalább már megvannak a kontúrjai annak, amit szeretnék. Tudom mi a témám, tudom honnan kell nekikezdeni, és sejtem hogy lehet ez akár nagyon jó is. Pár napon belül felrakom az első elkészült cikkem is a témában, aminek egyrészről, szintén van egy bevezető jellege, másrészről jelzi, hogy nagyjából mit akarok 30-40 oldalban összerakni.

Amúgy meg pókerezek.
Furcsa, mert ezt először 2007 szeptemberében írtam így le. Akkor azt is kijelentettem, hogy ennek eredménye pár hónapon belül majd jól kiderül. Hát ez egy jól elhamarkodott marhaság volt. Azt hiszem, nem keveset foglalkozom vele, de valójában még most sem tudom magamat hozzávetőleg sem elhelyezni ebben a dologban. Hogy most ez egy túl komolyan vett hobbi, vagy valami több annál, nem tudom. Rendben van, kártyával a kezemben válok felnőtté, de azzal együtt is öregszem meg… hát vállamat vonom, és még idétlen arcot is vágok hozzá – nem tudom.

Másfél éve zsebpénzecskében bíztam remélve, és pik-pakk, mára el jutottam idáig. Nem mondanám, hogy az elmúlt két hónap alatt 60 dollárból 800-at csináltam, mert ez biztosan nem csak ennyi idő eredménye. De itt van, talán picit több is mint havi költőpénz, de komolyan kezelem. Befektetett összeg, olyan tőke, ami a semmiből jött létre. „Tanulópénz”, azt is mondhatnám.

Még mindig ugyanott tartok: meglátjuk!