Bevezető a kiemelt témába

Nohát, majd elfelejtettem, hogy az egy hónapban azért pókereztem is keveset. Nem is olyan meglepő ez, ugye? Felfüggesztem a blogolást, nem írok cikkeket, leköszönök, visszavonulok, hogy aztán pókerezhessek egy picit? Hát nagyjából. Na jó, igazából nem az elején találtam ki, hogy nem készülök el a szakdogával. Elkezdtem én, beleástam magam, de ennek természetes következménye volt, hogy igazából nem lehetett kihagyni a gyakorlati oldalát sem. Emlékszem, volt hogy egy héten háromszor hívtak el játszani. Miután két este győztem, harmadikra már szövegekkel mentem és kiemelő tollal (Na, ez a kiemelő bigyó sem kis újdonság ám… de nem rossz. Amúgy nem rossz. Működik a cucc.), hogy ne fojtson agyon – egyébként nem túl masszív – lelkiismeretem. Végül persze se nem nyertem semmit, se nem lettek zöldebbek a sorok.

Aztán megérett bennem, hogy csak azért nem csapom össze az egyetem nagy jelképét (hm), nem teszem tönkre magam később, hogy aztán helyettem valamelyik eszement tanárom döntse el, hogy „Na majd akkor inkább jövőre kicsi!”. De mint mondottam volt, korántsem volt hasztalan. Ha indurkát megkésve is, de legalább már megvannak a kontúrjai annak, amit szeretnék. Tudom mi a témám, tudom honnan kell nekikezdeni, és sejtem hogy lehet ez akár nagyon jó is. Pár napon belül felrakom az első elkészült cikkem is a témában, aminek egyrészről, szintén van egy bevezető jellege, másrészről jelzi, hogy nagyjából mit akarok 30-40 oldalban összerakni.

Amúgy meg pókerezek.
Furcsa, mert ezt először 2007 szeptemberében írtam így le. Akkor azt is kijelentettem, hogy ennek eredménye pár hónapon belül majd jól kiderül. Hát ez egy jól elhamarkodott marhaság volt. Azt hiszem, nem keveset foglalkozom vele, de valójában még most sem tudom magamat hozzávetőleg sem elhelyezni ebben a dologban. Hogy most ez egy túl komolyan vett hobbi, vagy valami több annál, nem tudom. Rendben van, kártyával a kezemben válok felnőtté, de azzal együtt is öregszem meg… hát vállamat vonom, és még idétlen arcot is vágok hozzá – nem tudom.

Másfél éve zsebpénzecskében bíztam remélve, és pik-pakk, mára el jutottam idáig. Nem mondanám, hogy az elmúlt két hónap alatt 60 dollárból 800-at csináltam, mert ez biztosan nem csak ennyi idő eredménye. De itt van, talán picit több is mint havi költőpénz, de komolyan kezelem. Befektetett összeg, olyan tőke, ami a semmiből jött létre. „Tanulópénz”, azt is mondhatnám.

Még mindig ugyanott tartok: meglátjuk!