Felületről, szolgáltatóról, tartalomról

Azt kell, hogy mondjam: elégedett vagyok. Alapvetően, ritkán vagyok elégedett bármivel is. Ez egy ilyen rossz tulajdonságom – talán. Nem is volt ez egy túl könnyed dolog. Elmenni valahonnan, ahol már berendezkedtünk, ahol már vakon is tudnánk, rutinból, hogy előttünk asztalsarok, jobb kéz vállmagasság villanykapcsoló, két lépés szőnyeg után szegély, satöbbi. Meg a koncepciókeresés: valami újat kitalálni, de a régit is részben áthozni, megtartani. Nehéznek éreztem. De ki ne tudná aztán mégis megszeretni a jobbat, szebbet, kényelmesebbet? A nagyobb ablakokat, a több fényt és levegőt, a szebb színeket, a csúszásmentes parkettát? Mert én így látom. Jó itt lenni. Könnyen megszerethető itt.

Kollega azt felelte a „Haver, miért jó a blogspot?” kérdésre, hogy neki olyan, mint a freemail után a gmail – egyszerű, megbízható. Majdnem igaza van, csakhogy a blogol.hu nem olyan mint a freemail. Freemail többször működik mint nem, tud ezt azt, néha újít is, igyekszik nem lemaradni teljesen. Blogol… talán mégsem káromkodnék nagyon a második bejegyzésemben, de szóval olyan!, és nem is lesz már másmilyen.

Ezúton is szeretném megköszönni Emesének, aki kettő délutánt is hajlandó volt arra áldozni, hogy teljesítse kívánságaimat. „Na tündérbogárkám, az lenne a jó, ha nem csak ott, hanem az egész ilyen tejeskávés színű lenne, meg nem is középen, hanem baloldalt, tudod, mint a régiben”. (2 óra.) „Csoda ügyes vagy kertecském legszebbike, most akkor azt lehetne, hogy az oldalsáv szélesebb legyen, a szövegtörzs meg keskenyebb?” (1 óra.) „Szuper, akkor tegyünk rést a kettő közé. Lehetne bébi?” (2.5 óra). „Nem megy drága?” („Kurvára nem megy! És ne bébizz meg tündérkézz itt nekem! Majd szólok ha kész van!”)

Végül sikerült neki, sőt még a csík is befért abba a résbe. A dologban az érdekes, hogy a maradék nagy részét, mint videósáv, szöveg, képek, diavetítés, címkék, és satöbbi – Mackó! – elhelyezése egymagamnak is sikerült. Mert felhasználóbarátok, egyszerűek és megbízhatóak vagyunk! Úgy ám. Persze, nem egy éjszakát bütyköltem vele, de az kellett is hozzá. Ez van, most szeretem a céget.

Így hát, legalábbis szerintem, az első lépés jól ment. Csakhogy a szép és könnyen alakítható ruha nem változtat sokat a tartalmon. Bizonyára sokszor vissza fogok nyúlni a kávé témájához, de ez még nem elég ahhoz, hogy ebben is felfrissülés legyen. Valószínűleg ez lesz a nehezebb, de majd törekszem. Valamivel lazábban gondolom kezelni a bejegyzéseket. Több rövidebb szösszenettel, több aprósággal. Hogy megkönnyítsem magamnak, illetve néhány türelmetlenebb jellemű olvasómnak is. Lazaságot hozva, de továbbra sem hanyagságot és igénytelenséget.

Azok a cikkek, amiket úgy ítélek meg, itt is van helyük, ide is felkerülnek. Tervezek még időnként, esetleg hetente röviden írni magamról. Azonostól lopva a módszert, aki régebben szeretett három mondatokban fogalmazni ezt vagy azt. Mondjuk Los Angeles vagy U2 koncert három mondatban... Én magamról fogok így írni. Azért, mert két év alatt kiderült, hogy tematikátlan blogban ez elkerülhetetlen. Így azok a személyesebb dolgok, amiket eddig utalásszerűen, vagy egy-egy bejegyzés zárójelébe tuszkolgattam, mostantól külön helyet kapnak. Így megnyitom ezt a kaput, vállaltan is egyre inkább „énblogosodok”, de azért többnyire még mindig elkülönítve ezt a részt. Legalábbis, a terv ez.

A többi ötlet meg majd jön magától ötletről meg majd a maguk idejében írok.