Szerencsére elég sok olvasóm elárulta, hogyan kávézik, hogyan szereti. Azt találtam ki, hogy ha találok valakit, akit ezen túl valamilyen szempont alapján, valamiért érdemesnek gondolnék arra, hogy felkerüljön a blogomra, akkor a tematika mentén megközelítve bemutatom őt.
Azért Rudolf Péterrel kezdem, mert egy vele készült interjú hallgatása hozta először ezt az ötletet. Most nem tartom fontosnak a munkásságáról való beszédet, mert talán mindenki találkozott már vele valamilyen formában (azért itt egy okos link). A művészúr saját bevallása szerint mértéktelen kávéfogyasztó. Bolondja az ízének és a hozzá tartozó rituálénak is. Minőségi kávékat vásárol, fontos szerepe van mindennapjaiban. Bár tisztában vele, hogy egy bizonyos mennyiség után nem segíti hozzá a sűrű teendők elvégzéséhez, mert a nap végére már inkább csak a vasat viszi ki a szervezetéből, ezért semmilyen hatása sincs – de legtöbbször nem is ez számít.
Mivel a beszélgetés az ötvenedik születésnapja alkalmából történt, ezért a riporternő a végén megkérdezte, hogy visszatekintve megbánt e bármit is eddigi életében. Egész érdekes módon azt válaszolta, hogy úgy érzi: gyakrabban kellett volna a jelenben élnie. Mert élete nagyobbik részét nosztalgiázással vagy tervei szövögetésével töltötte, ami helytelen. Ezt nem panaszképpen, mert így is elégedett karrierével de úgy véli, sokszor sok mindent teljesebb emberként, jobban odatéve magát is létrehívhatott volna.
Gyakran hallom pejoratíve, hogy rossz dolog egyik napról a másikra élni. Nem gondolnám, hogy ez igaz. Inkább látom azt, hogy az embereknek talán több éves tanfolyamokon kéne tanulnia az egyik napról a másikra ébredést. Sokszor elfelejtjük élvezni a jelent a jövőre való nagystílű koncentrálásban. Nem vesszük észre, hogy egyszercsak már nem lesz hová tervezni. Óvakodjunk, hogy ne ébredjünk arra a tanulságra, mint Rudolf Péter, aki egy sikeres színművész, meglátásom szerint nagyon intelligens és vég nélkül tehetséges ember. És aki imádja a kávét.
Nem mondanám, hogy van egy lista a fejemben számomra érdekes emberekről, de mondjuk biztosan lesznek szép lányok (ami nem biztos, hogy örvendetes az – amúgy egyáltalán nem sajnálatos – sejtés szempontjából, hogy olvasóim nagyobbik fele valószínűleg nem fogja ezt túlértékelni…). Szóval nem tudom, de milyen nap is van? Hétfő. Igen, talán ez működhetne hetente.
12 megjegyzés:
egyik naprol a masikra eles... humm... neha feludit, neha a legmelyebb letargiaba dont :-)
a "Kavezo emberek" rovat jo otlet.
Érdekes cikk, nagyon tetszik, várom a folytatást. Ha csinos lányokról írsz, az sem baj, mert az ember az érdekes (nekem például :)).
és az mér baj, ha szép lányok lesznek?:) az, h egy lány szép nem zárja ki, h érdekes is lehet:P (bár sokan gondolják így...)
írj csak szép lányokról, az se baj ha nem is érdekesek, csak simán szépek ;)
Durva. Mindig is tudtam én, hogy lányokat érdemes gyűjtenem magam köré:P.
Nem is akármilyeneket ;).
ő talán az egyik legértelmesebb magyar színész... és amit mond sem hülyeség
lolman:
jahh
na,írjál hetente kávézó emberekről, meg szép lányokról meg ilyesmi.
én most iszom egy sört.
anyukám kedvenc színésze :-) , és szerintem simán az egyik legjobb (egy-két saját kedvenc után) ma Mo-on, a Beugróban is bizonyította, h mennyire profi és sokszínű, és –bár nem olvastam tőle, róla sokat- nekem is mindig úgy tűnt, hogy kifejezetten értelmes, és nagyon jó humora is van
egyik napról a másikra élni szerintem egy olyan fokú szabadság, amivel ma nagyon kevesen rendelkeznek, és amit talán tudatossá is kell tenni, mármint h az ember odafigyeljen arra, h minden napban meglássa a „szakajtásra váró rózsa bimbaját”
én pl sokkal-sokkal többet nosztalgiázom, minthogy a jövőm jutna eszembe, most jelenleg egyik vizsgáról a másikra élek ;-)
a Rovat szuper! érdekel (tegnap óta azon gondolkodom, kiket ajánlanék :)), h vajon kik lesznek még (szép lányokat is kiváncsian…)
Igen, valami hasonlót már Márai is megfogalmazott akkor, amikor azt mondta, hogy az egész életünk abból áll, hogy keressük, (kergetjük?) a boldogságot, csak aztán meg menet közben elfelejtünk annak is lenni.
szóval, ezek itt életünk napjai- ne nagyon felejtsük el :-)
P.S.: A kávé az jó dolog, én pár éve hónapokig kerestem a lehetőséget, hogy találkozzam egy igazi baristával. Aki nagyon komoly előadást és persze gyakorlati bemutatót tartott nekem a capuccinóról. Na azóta tudom, milyen az igazi :-))
zs:
Meguntuk-e a kávét? (Y)
Pankalin:
Reméljük szuper lesz... vagy legalább közepes alatti. :)
nik:
Elkezdtük kóstolgatni íródeákban a kávékülönlegességeket (mert vannak), egészen jó móka. :P
na igen, írhatnál kávézókról is, mert teázó az van dögivel, de én például szívesen innék igazi kávékülönlegességeket.
Megjegyzés küldése