What's my coffee?

Valahogy úgy volt ez egykoron, hogy rátermett kecskék között is a leleményesebbek, és leleményesek között is legbátrabbak bekóstoltak egy addig ismeretlen gyümölcsöt, ezzel megízesítve egy unalmasabb mindennapi legelészést. Ekkor, ádámi pálfordulással, magukra ébredve, életüket alapjaiban megreformálva, többé nem is voltak hajlandóak másfélét rágcsálni, csakis ezt, csakis kétpofára. Pásztoruk megirigyelve kíváncsi állatai jó kedélyét, délutáni ugrabugrándozását, néminemű nyomkövetés után szintúgy kipróbálta a kesernyés cseresznyeszerű termést. Pásztorember látva, hogy ez jó, nem volt rest ő sem, inkább kétpofára, és nem máshogyan lett a kávé első kétlábú fogyasztója, és jótékony hatásainak élvezője.

Újító fickónk egy túlpörgött, túlforgott, túl fickós napján nem tudta megállni, hogy ne mesélje el élénkségének titkát a közeli kolostor apátjának. Apát látva, hogy jó, tényleg nem tréfálnak, estére a bogyókból italt főzött szerzetesinek, hogy könnyebben küzdhessék le az éjszakai végeláthatatlan imák közben rájuk törő álmosságot. Kávét főzött nekik. És halljátok hangomat: ez bevált.

A kávé elterjedésére többféle variáció is olvasható. Elképzelhető, hogy néger rabszolgák rejtettek zsebeikbe a szemekből, hogy elviselhetőbbek legyenek a hosszú utat jelentő elhurcolások (a kávé őshazájából, Etiópiából Arábiába vitték őket). Egy másik – nem teljesen alátámasztható – elképzelés alapján a Mekkába igyekvő zarándokok is használták már a szert.

A pörkölésre vonatkozó legenda szerint egy erdőtűz visszavonulásával vonzóan finom illat terjengett ott ahol a fák alatt vadon nőttek a kávécserjék. A helyi lakosok ezért vittek haza magukkal, hogy otthon is ilyen illatot varázsoljanak.

Az első biztos feljegyzések a kávékészítésről a 15. századból maradtak fent. A század végén megnyílt az első kávéház is Isztambulban, előtte gyógyszerként kereskedtek vele.

Fokozatosan meghódította Hollandiát, Indonéziát, Franciaországot, majd pedig az Atlanti-óceánon keresztül eljutott Brazíliába és Mexikóba is. Dél-Amerikában olyannyira elterjedt, hogy nem sok idő elteltével ez a régió lett a kávépiac uralkodója. Mára a némileg másra használt kőolaj után a második legjelentősebb termék a kereskedelemben – közel kettőszáz millió embernek ad munkát.

A kávé útja a csészénkig eléggé hosszú, időnként meglehetősen gyötrelmes is. Az ültetvényeken szigorúan a félig érett (és csakis a félig érett) szemek begyűjtése, azok édeskés gyümölcshúsának minél hamarabbi leválasztása legalább olyan fontos mint például a pörkölési hőmérséklet vagy a termőtalaj minősége.

A folyamat legvégén elkészítjük és ízesítjük magunknak. Ami engem illett, egyre inkább foglalkoztat, hogy igényes kávéfogyasztóvá váljak. A hunyorgós reggeljeim állandó cimborája, sokszor az estéimé is, és még többször a nappalaimé. Mert ha találkozom valakivel, akivel régen nem, és jó lenne látni, vagy bár tegnap is, de ma se lenne rossz, akkor „igyunk egy kávét”. Elég kevés 24 óra van, hogy ez ne hangozna el. Esetleg helyette „Egy kávéra?” vagy „Kávé?” vagy „Szokásos?” is megteszi. Így megy ez. Ezért akár tehetnénk is azért, hogy minőségit, és megadva a módját igyunk. Például, ha egyszer megtervezhetem a saját konyhám, akkor így biztosan szeretnék majd bele egy retro kávédarálót, mert az rém menő lenne akkor nem vesznek el az aromák. Persze, egyelőre jó lenne annyi is, ha az egyetem egyik legerősebb fémjelét: az automatás kávét kiiktatnánk… Vagy ha a négy különböző szín közül a tejeskávéhoz legjobb, legvilágosabbat szerezném be.

Mert én tejeskávézok. Sok tejjel, néha hidegen, néha melegen, nagy mézescsupros bögrében. Cukor nélkül, mindenkinél tovább kortyolgatva, mert szeretem az ízét. Igaz, mostanában gyakran vanília fagyi is kerül bele… és nyárra már keresem a legjobb frappé receptjét is. Bár, ha azt mondanám, hogy Latte Macchiato a kedvencem, az lényegesebben elegánsabban hangzana. Ez a fajta Magyarországon is egyre közkedveltebb, de hozzám képest a felhabosított tejet és a kávét rétegesen (tehát nem bögrében) szokás tálalni, és én a tetejére szórható fahéjas kakaóval is inkább csak a vendégeknek kedveskedem. Ezen túl hazánkban jelen van a bécsi kávékultúra, természetesen az örök klasszikus Capuccinóval együtt, de fokozatosan az olasz eszpresszókultúra trendje felé mozdulunk el.

És ti, Kedves Olvasóim, hogyan isszátok a kávét?