2010. 02. 15.

Apraja-nagyjA


Mondom, mit szeretek. Levegőből pörögve érkezik elém az első kártya. Jobb kézzel (néha ballal) felpattintom a zöld posztóról az egyik sarkát. Tizedmásodperc az egész. Nem több annál. Ász. – Félrever egy ütemet. Nagyszerű papír, szép a sarka. Előre felépít bennem egy mozdulatsort. Pontosan tudom, hogy mit fogok ez után tenni. Önkéntelenül alakult, de tudatosan viszem magammal. Tudom, hogy már megvolt a nyitány, és türelmesen várom a végét. Felépült bennem. Rituális művelet. Ha bárki fáradozna azon, hogy figyelje a szokásaimat, ahogy megnézem, ránézek, lenézek, akkor tudná… de nem tudja.

Belép a terembe. Inkább libben, mint lép. (Ha hülyén is hangzik.) Rajtam kívül 34 férfi ül az asztaloknál, még kettő dohányzik a sarokban, és vannak lányok is, de statisztikailag elhanyagolható. Tökmindegy, konkrétan. Hatvannyolc szemgolyó legalább 3:1 arányban egyetlen helyre fókuszál. Ettől van az, hogy inkább libben, mint lép. Az egyik kezével hátranyúl – megnyitja. Végighúzza ujjait a lófarkán (összekötve viseli, de nem hanyag, jól áll neki). Előre hozza, mellkasára ejti. Tenyere továbbszalad, elsiklik a mellei között. Tudatosan szexi. Baromira tudja. Ebből él. Nem, nem a rossz értelmében. Sőt, nem is az anyagi. Egyszerűen így épül fel. Ettől is ő. Ettől ő. Ettől…

Bal kézzel (néha jobbal) húzom a második kártyát az első hátlapjára. Illesztésnél rásegítek a másikkal is. Pontosan fednek egymáson. Bal kisujj a posztón, bal gyűrűs a lapok bal felső sarkában támaszt erősen, bal középső a kártyák közepén, bal mutató és hüvelyk együtt emel. Itt ez a gyönyörű papír, de mit rejteget a háta mögött? A pakliban még három ász van és 38 másik lap. Összességében minden 220. leosztásban kapok ász párt. Statisztikailag halott ügy. De éppen ettől nem tökmindegy. Ettől művelet, rituális. Jobb mutató a levegőben, jobb hüvelyk és kis összeér a kártyáktól távolabb. Gyűrűs és középső a jobb felső sarokban nagyon lassan – éppen ettől nagyon lassan – lentről felfelé mozdulnak. Elcsúsztatják az alsót a felsőn. Apránként rajzolódik ki a másik A. Egyik a másikon. Mindig meglepetésként ér. Nagyszerű. Ebből élek. Ezt szeretem.


4 megjegyzés:

T... írta...

Nem is tudod, hogy irigyellek. Csak bambulok a semmibe.

Indira írta...

Jó írás. Élmény olvasni.

pankalin írta...

ebben most nincs lötyögés, szépen összeszedett, átgondolt (címtől az utolsó sorig), helyén van! tetszett!

pez írta...

Imádom ahogy írsz.
Elfogult is vagyok, de nem, nem csak azért. Ez volt az első dolog amit megismertem belőled, és akkor is imádtam, faltam a soraidat, most is így van. Magaddal ragadsz, elvarázsolsz, hatással vagy minden írásoddal.
Szóval, köszönöm. Remek bejegyzés volt, remek képekkel karöltve. Így csak egyszerűen: köszönöm. Valóban élmény volt.