(Következő. Későn értem haza. Mindenféléről akarnék írni, de úgy éreztem, hogy bármit is csinálok, abból ma már nem lesz értékelhető produktum. Inkább olvasás. Híreket, pókeres könyvet is, főleg kézelemzéseket. Aztán valamikor négy után lefeküdtem aludni. De nem aludtam ám, valahogy elkezdtem magam egyre és egyre hergelni… Biztos a kóla – gondoltam. De nem. Így hát a következő van: hajnali hat, feldúlt én, nagyon fáradt én, háborgó én.
Óvatosan kezeljük az alant következőket. Nincs, ki felelősséget vállaljon felőle.)
Azt írja, hogy apa és nagyapa. És akkor nem értem. Hogy Törökország. Ami uniós tagságra törekszik. Vagyis nem lehet olyan messzire. Ami messzire van, az valahogy rokonságban van a múlttal. Mindjárt magyarázom. Például az az ízlésesség, ahogy ember képes szörnyűségeket tenni egy másik emberrel, az főleg a múlt. Olvasok róla. Történelem. Ami történelem, az távol esik tőlem. Sőt, kívülre esik tőlem. Messzire van tőlem. Ami messzire van, az a múlt. India, Haiti, az iszlám, a vaskereszt, az is mind a múlt. Az nem részesem. Nem én.
Törökország köpésre. Közel férkőzne a rohadék. Mert nem az, hogy meg kell néznem a térképen, vagy hogy a világ másik fele Kína, ahonnan minden héten lecseppen valami – történelmi. De most nem. Valahogy nem, mert most rázom a fejem, grimaszolok, és már hat óra múlt.
Erről még beugrik valami 2009 novemberéből. A múltból, de eszembe jut néha. (Talán éppen jelenem.) Huszonnégy derék iráni nő és férfi várt ítéletére. Mindannyian egyetemi végzettséggel rendelkezők, elvétve állami tisztviselők, túlnyomó részt családos emberek. Együtt szexeltek. Egymás előtt, néha cserélve. Várható büntetés: halálra kövezés.
Ezzel kapcsolatban két dolgot szeretnék elmondani.
Egy. Isten éltesse ereje teljével a csoportos szexet! Ollé gruppen-parti! Bizony, fúrjuk fejünket női lábak közé! Markoljunk annyi gyönyörű puncit, amennyi csak egy-egy kezünkbe képes bele-bele férni! Nyissuk nagyra a szánkat annyi nagyszerű farok előtt, hogy képzeletben sose érjünk a végére. Fürödjünk egymás csúszós-ragadós testnedveiben! Nemtől és kortól függetlenül faljuk fel egymást, adjunk egyszerre egyetlen időpillanatban annyi élvezetet, hogy ne győzzük viszont megköszönni. A maga totális erkölcstelenségében. Halleluja!
Kettő. Azt, hogy „megkövezés”… azt értjük? Persze világos, hogy kő általi halál. De azért én elmesélem, hogy biztosan ne essen ez most túlontúl messzire tőlünk. A bűnös kezeit megkötözik, majd derékig (ritkán nyakig) ruhátlanul a földbe ássák. Ez rendszerint a városok főterén történik, mert nyilvános. Az benne a fantasztikum, hogy nem csak nyilvános, de ez úgy a közé is. Kollektív élmény. Bárki részt vehet a mókában, az egyetlen kérés mindössze, hogy a célba dobott követ gondosan válasszuk meg. Elég nagy legyen, hogy sebet ejtsen, de sosem akkora, hogy korai halált okozzon. Ideális esetben több óráig is eltart a közös program. Az erkölcs és hit védelmében.
„10.02.04, családja élve temetett el egy török lányt”
Élve, bazdmeg! A becsület nevében! Rázom a fejem… és nincs is ötletem, hogy mi továbbit írhatnék. Meséljem el, hogy az milyen? Nem, inkább csak annyit, hogy boncoláskor földet találtak a gyomrában és a tüdejében. Hogy tizenhat éves. Hogy apa és nagyapa.
Fiúkkal barátkozott. Ennyi? Ennyi. De tudjátok mit! Legyünk jótékonyak, nagyzoljunk! Mert tuti nem csak erről van szó! Lehet, hogy korábban ment haza apa és apa a piacról, erre otthon találták a csapodár lányukat féltucat fiúval, amint éppen természet ellen vétkeznek. Így már érthető, hogy gyorsan ásnak egy két méter mély gödröt, belelökik, aztán uccu elföldelik! Nehogy bárki meglássa az ebadtát!
EbAdta? Nem?
Volt az a pszichológiai dolog, behaviorizmus. Viselkedéstan, tanulás, ilyesmi. Ezt kiokoskodta bizonyos W betűs (nem jut eszembe). De szegény őt (talán Watsont) radikálisnak tartják a mai napig. Azt mondta (megnéztem) Watson: „Adjatok nekem tíz gyereket, és csinálok belőlük bármit!” Zongoraművészt, kurvát, papot, tömeggyilkost, akármit! Watson nyilván nagyzolt, de kijelentésének nem is ez volt a lényege. Tabula rasa, ugye? Hogy mindenki tiszta lappal indul, amire aztán ír az élet.
De ha cáfolnánk is ezt, ha tiltakoznánk is ez ellen… ha állítanánk, hogy többek vagyunk a minket ért ingerek összességénél, hogy van bennünk bármi, ami ok és nem okozat, akkor magyarázzuk már el nekem, hogy mikor van az a pillanat, amikor be vagy kikapcsolódik az agynak az a tekervénye, ami helyesnek bír láttatni, mondjuk egy élve eltemetést. Ma, tegnap, vagy ezer évvel ezelőtt.
17 megjegyzés:
Hol van ehhez képest az egyes amerikai államokban lévő méreg injekció amit a tömeggyilkosoknak tartogatnak...
Bizony egyáltalán nem tabula rasa, de ez sokkal összetettebb annál, hogy most itt.
Arra viszont könnyebb, hogy miért vannak olyan dolgok, hogy élve eltemetés, meg tömeges szétkövezés.
Próbálj meg abból kiindulni, hogy te több száz (igen, több száz) évvel meghaladod moralitás terén az emberiség 80-90 (igen 80-90) százalékát. A világ 80-90%-ának a nő kevésbé ember mint a férfi, a homokos beteg, a szex pedig úgy általában rejtegetni való dolog.
Ez kérlek 100, és 200 évvel ezelőtt is így volt azzal a különbséggel, hogy akkor az emberek 95-100 % gondolkodott így.
Persze ezresekkel korábban meg a görögök és később a rómaiak, gazdasági és kulturális fénykorukban közelebb voltak (illetve sokan közelebb voltak közülük) hozzád vagy hozzám. Tök sok ateista volt, keféltek akit értek és meglepő tisztességgel bántak egymással.
Aztán sötét középkor.
Aztán felvilágosodás... Európában, hangsúlyoznám Európában beindít vmit... ami ember és nem állam, ember és nem egyház, ember és nem isten központú.
A törökök pedig nem európaiak. Én nem vagyok híve, sőt nagy ellenzője vagyok az emberek nációk alapján való felosztásának, de azt nem szabad elfeledni hogy ki ellen védtük európát majd' fél évezreden keresztül.
És igen, amikor nekem azt mondja egy egyetemre járó török lány, hogy de azért az nem helyén való hogy vki lerajzolja az ő istenét mert ezzel őt nagyon megsérti ám, akkor érezhető, hogy ott a csíra erősen.
Qrvára nem adtam választ semmilyen kérdésedre csak elkalandoztam. Sorry.. az ilyenek engem is mindig felkavarnak.
Hát igen, ez egy nagyon érdekes és döbbenetes írás volt.
Nagyon felkavaró volt amit írtál, és elképesztő hatással volt rám. Többször olvastam egymás után, sokadszorra is szerettem a felvezetést, a rövid mondatokat, amik pont jó helyeken fokoznak bennem feszültséget, szerettem a stílust, szeretem benne a kérdőjeleket, szeretem, hogy ilyen vége van. Nagyon elgondolkodtató, ügyes, a témához méltó súlyú írás.
Egészen egyszerűen, imádtam olvasni.
Ne háborogj más nemzetek, népcsoportok vallási és kulturális hagyományain, szokásain. Tény, hogy minden borzasztó és felháborító, ami a mi erkölcsi normáinktól eltér. Elég csak kis hazánkban körbenézni, s már etnikai , földrajzi egységenként eltérő hagyományokba botlasz.
A kozmopolitizmus csak vágy maradt minden korban, s valóban az emberek kicsiny %-ának belső igénye. Nem is lenne különösebben értelme, hiszen minden be- és átvándorló a saját identitását akarja óvni, és főleg meghonosítani /lsd.Párizs és az arab szokások!/
Ezért vált ki bennem tiltakozást a különböző földrészek embereinek "befogadásáról, avagy csak találkozásáról". Ebből előbb-utóbb konfliktus születik, mert ezt nem lehet turizmusként felfogni.
Amikor - ha bujtatva is - a gruppen-partikra utalsz, te is kisajátítani akarsz, önző módon a magad elvét követed, egyfajta norma elfogadtatására törekszel /
legalábbis vágysz / És azt gondolom, hogy szerinted ez kellene, hogy a helyes "norma" legyen. Vajon hányan állnának melléd, s kik, hiszen egy ősi hagyományt akarsz megváltoztatni. Én szinte hetente találkozom ilyen helyzetekkel, ebben élek, s vagy elfogadom, vagy tiltakozom, különösebb jelentősége nincs, a magam normái szerint "kell" élnem. S ezen senki nem tud változtatni.
T!
Több ponton is egyetértünk, de abba had kössek bele amit a normákkal kapcs mondasz.
A bazsi tolerál. ez más mint az hogy a saját normáit nyomja rá másokra. Tolerálja azt hogy ha vki gruppenelni akar és azt is ha vki nem. Mert azzal nem ártanak senkinek. SENKINEK! (az nem ártalom, hogy vkinek ebből erkölcsi baja van, mert kitalált erkölcsi baja akárkinek lehet akármi miatt, kultúrafüggetlenül)
A tolerancia egy dolgot nem tolerál a tolerancia hiányát. Magyarán mikor emberek egymás közt szexelnek úgy hogy abba mindannyian beleegyeznek, az tök oké. (sőt). az viszont mikor erre vki, akinek ebből semmi kára nem születik azt mondja, hogy akkor őket kivégezzük, amiből nekik nyilvánvaló káruk születik az NEM oké.
Ez szerintem kultúrafüggetlen.
Viszont abban teljesen egyetértek hogy tárt karral fogadni az olyanokat országainkba akik le se szarják a mi toleranciánkat az felelőtlenség. (pont azért mert ez esetben azt is toleráljuk aki nem tolerál...)
Indira:
Nem tudom. Nem nagyon tudok állást foglalni abban, h a halálbüntetés helyes vagy sem.
lolman:
Nem-nem, semmi gond. Sőt, amit a feldúlt írás akarhatott, az éppen az, hogy elindítson valamit (mondjuk vitát), így a kommented talán több is, mint amit elsőre várhattam.
Az, h tabula rasa az egy érdekes beszélgetés lenne (lesz valamikor). Azt mondod, h mondjuk az én moralitásom ilyen vagy olyan, hát mittudomén! :) De ez az én érdemem? Persze, indukál valamit a genetikám meg a testi adottságaim, de egyáltalán nem vagyok biztos benne, hogy ha mondjuk elrabolnak irániak két évesen, aztán eladnak egy családnak, akik hitre és „erkölcsre” tanítanak, vagy arra, hogy lányok ne ismerkedjenek fiúkkal, akkor is, legalább megközelítőleg hasonlóan gondolkodnék vagy sem. És ez persze nagyon messzire visz, mert ha ez nem az én „érdemem”, a megkövezés meg nem az ő „hibája”, akkor mégis kit lehetne felelősségre vonni vagy éppen kitüntetni? Naná, senkit! És ez elég fura lenne.
És igen, legtöbbször bajba vagyok a fogalommal, hogy „normális”. Hol normális, mikor normális?
Mondhatom-e, hogy normális a nélkül, h azonnal megkérdőjelezném saját magamat?
Novics:
:$
Pez:
Legjobb olyat írni, amit aztán mások esetleg imádnak olvasni…
T…:
Abból, amit most lolman-nek írtam, már kiderül valamelyest, hogy mennyiben értem az álláspontodat. Rendben is van, nem is kellene mit hozzátennem.
De mégis vitatkoznék. Lehet elfogadni (tolerálni), lehet beilleszkedni, sőt lehet okosan legyinteni is. De nem fogadom el, hogy ez általános érvényű. A világ orvosainak nem kellene fellépnie az ellen, hogy Kínában még mindig (gyerekeket) elektrosokkoznak (mert „sokat” használta az internetet)? A világ különböző szervezeteinek azt kell előrébb helyezni, hogy a különböző területek normáit elfogadjuk, vagy azt, hogy mondjuk nőket kasztrálni „szerintük” nem helyes dolog? Országoknak/államoknak elég csupán magukkal foglalkozni, ha mondjuk a környezetszennyezésről van szó?
Mennyiben lehet (kell) súlypontozni a kultúra és szokások elfogadása és a szubjektív normák és „jók” között? Ha mondjuk te, lolman és én szemtanúi vagyunk a lány élve eltemetésének, akkor nem igyekszünk ezt minden erőnkkel megakadályozni? Még akkor is, ha pontosan értjük, hogy miért teszik? Helyes lenne elfogadóan hátat fordítani?
Részben biztosan. De meg vagyok győződve róla, hogy nem tennénk így.
(A gruppen-partikról szólva, amit írtam, az nem a vágyaimat tükrözi. Különösebbképpen nem szeretnék másokkal és mások előtt bujálkodni. A szövegben ezt egy kellően éles szembeállításnak szántam, ami viszont már pontosan tükrözi a véleményemet.
Továbbá, amit lolman fűzött ehhez (tolerancia, ártani nem ártani) az kellően kiegészít.)
Bazsinak
Valószínű, hogy nem fogalmaztam világosan, ezért volt félreérthető, amit veled kapcsolatban írtam. Csak példa voltál arra, hogy mindenki /és ez az általánosítás/ meg van győződve arról, hogy az ő etikája a követendő példa. De ez nem azt jelenti, hogy globális szintre akarja vagy tudja emelni.
Igen, vannak emberek, akik tiltakoznak, változtatni akarnak, segítenek, ahol lehet, netán közömbözek a történések iránt,de az alapvető normákat meg lehet-e ez által változtatni? /Lolman utalt erre/ Rengeteg az akadály. Én csak egyetlen dolgot emelnék ki, az értelmi szint/szellemi/ minőségét, de mellette ott van még sok más is a társadalmi berendezkedéstől kezdve a szokásjogi kategóriákig.A különböző
filozófiai áramlatokról már nem is beszélek. Azért örülök, hogy "visszahoztad hajdani életem" emlékezetes vitáit. Mert így tudott felháborodni.
T...:
Egy dologról beszélünk. A watson-féle tiszta lapnak is az a lényege, hogy a környezet "írja" a személyiséget (ezzel kiegészítettem a bejegyzés szövegét is, hogy pontosabb legyen). Ez hangsúlyozottan igaz például a "társadalmi berendezkedésre és különböző szokásjogi kategóriákra".
A válaszom nem a félreértésből indult ki, hanem abból, hogy: "Ne háborogj más nemzetek, népcsoportok vallási és kulturális hagyományain, szokásain."
Miért ne? Mert nem tudok rajta változtatni? Mert nem ér el a hangom a "családias" olvasottságú blogomról? Mert felesleges energiapazarlás? No és? Egyszer, valahol, el kell kezdeni, ha mondjuk bennünk van a változtatásra való hajlam? (Vagy legalább a megkérdejelzésre való hajlam.)
Nem igaz?
Én pedig örülök, hogy vita kerekedett.
Ha jossy tényleg megcsinálja a közös blogot, tényleg számítunk rád.
Nem fogjuk megváltani a világot, de értelmesen beszélgethetünk. Jó volt ez az írás - újságíró leszel? -, de vigyázz, mert ellenfelek leszünk.
E&A:
Hát hol van már az a blog?
Hogyan is leszünk mi ellenfelek? :)
Jossy egy lusta dög, de ha piszkáljuk, előbb-utóbb csinál valamit. Csak csináljon, mert nem állunk vele többet szóba. Ez jó lesz, mert nekem is nagy szükségem van egy biliborításra! Ki, ha nem te?
Rachel:
Hát pedig egy blogot összedobni nem nagy kunszt, főleg ha nem akartok szuperdizájnt.
Hát jó, akkor üdv a ringben :).
http://www.radicalfriend.com/
BÉDÉ!
Qrvára bosszantol!
Mesélek arról, amiről a tanárom kritikai kultúrakutatás órán.
- Tudjátok, hogy mi az impotenciája a baloldali liberális gondolkodásnak? (kérdezte, mint radikálisan baloldali liberális gondolkodó)
- Hogy egyszerre támogatja a multikulturalizmust és azt, hogy a világon mindenkinek ugyanazok a szabadságjogok járjanak.
A kettő összeegyeztethetetlen, erre láttunk most kis példát. (és ez az összeférhetetlenség mozgat engem is, s a gyakorlati cselekvés helyett, ezért marad az örökös elméleti párbeszéd. Ezzel szemben például az, hogy öljük meg aki hitünk ellen vétkez, vagy öljük meg az X kisebbséget, sokkal gyakorlatiasabb. Ez kecsegtető az emberek igen nagy részének. Mivel az emberek kategóriákban és fogalmakban gondolkoznak.)
[Ez most nagyon szentbeszéd lett?!]
jutka:
(Nem. Jó ez zárásnak.)
Megjegyzés küldése