Ahogy először jeleztem, volt már körkép a közvetítésekről, most pedig a könyvek vannak soron. Azt szoktam mondani, olyan pókerezni, mintha kicsiben tőzsdéznék. Esélyek vannak, százalékok, és körről körre pénzben fogadás az adott információk, a bizonytalan rések és intuícióink segítségével. A kockázat és a variancia annál nagyobb, minél magasabb tétekre merészkedünk. Persze, azzal együtt a lehetséges profit is. Ugye sejtjük, hogy melyik szempont szokott súlyozottabban jelen lenni? Viszont, ha sokat akarunk nyerni, akkor érdemes az elérhető tananyagokat legalább annyira befektetésnek tekinteni, mint a középre tolt dollárokat.
Valószínűnek tartom, hogy neten is elérhető annyi forrás most már, ami bárki számára kikövezheti a profi játék felé vezető – amúgy nem rövid – utat. Videók, cikkek, magazinok, kézelemzések, blogok, fórumok, direkt oktató oldalak (feladatokkal), satöbbi. Mégis azt gondolom, hogy a legcélravezetőbb, ha találunk egy jó könyvet, ami ad egy olyan összeszedett szilárd alapot, amibe aztán már biztosabban tűzhetjük az elszórtan talált információkat is. Több gyenge munkát olvastam, és pár jelentékenyebbet is. Utóbbiak közül hármat mutatok be röviden.
David Sklansky, A póker elmélete című könyvében majd az összes pókertípus példáin keresztül szemléltet egy úgymond professzionális gondolkodásmódot. Pókert lehet nagyon, és kevésbé matekosan játszani. Sklansky előbbit preferálja. Okfejtései letisztultak és szárazak. Aki szereti a limitált licitrendszert, a statisztikát, a valószínűségszámítást, egyáltalán a számokat, azoknak ez a könyv alappillér lehet. Megtanít rá, hogyan lehet tisztán racionális döntéseket hozni pókerasztaloknál egy sajátos, „sklansky féle játékelmélet” mentén. Nem könnyű olvasmány, nem két nap alatt végeztem vele.
Nem úgy, mint Gus Hansen, Nyílt lapokkal machináló írásával. Gus a világ egyik legjobb és legközkedveltebb játékosa. Nagyobb tornákon nagyjából 5 millió dollárt zsugázott össze az évek alatt. Sokáig csodálkoztak azon a versenyeken résztvevők, hogy egy időben minden aktív leosztása után felállt, hogy diktafonjába motyogjon valamit. Kiderült miért, mikor eljött a megfelelő pillanat, nevezetesen a 2007-es Aussie Millions másfélmilliós fődíjának bekasszírozása. Ennek a versenynek az összes megjátszott keze sorba van szedve. Egytől egyig, az első lapoktól az utolsó osztott ász párig. Annak ellenére, hogy minden leosztást kommentál – mit miért hogyan – , ez nem egy klasszikus oktatókönyv. Az Őrült Dán stílusa nem tanulható, nem is érdemes követni. Könnyen felbátoríthat, hogy kezdjünk el szuper-agresszíven játszani, és könnyen gyorsan sokat veszíthetünk addig míg rájövünk, hogy ez nekünk mégsem megy annyira jól. Viszont szórakoztató azt részletesen követni, hogy miképp lehet mindössze 3 nap alatt, 747 játékost legyőzve ennyi pénzt nyerni. Mert lehet.
A legszínesebb versenyek a limit nélkül játszott tornák (kieséses rendszerű verseny, ami addig tart, míg minden zseton egy emberhez nem kerül). Ebben a formában van leginkább jelen, hogy ki mennyire erős fejben, hogy ki milyen gyorsan képes alkalmazkodni az újabb és újabb szituációkhoz. Csakis az ilyen lebonyolításhoz írt három kötetes sorozatot Dan Harrington, barátja Bill Robertie, és még számos profi segítségével. Dan Harrington nem a hasára csapva állít ezt vagy azt… Amellett hogy sakkprofi, backgammon világbajnok, négyszer eljutott a Póker Világbajnokság döntős asztalára is. 95-ben meg is nyerte, de a szakértők mégis azt tartják a világbajnokságok történetében legnagyobb sikerként számon, hogy 2003-ban és 2004-ben is az első négy között fejezte be az évente megrendezett legrangosabb versenyt.
Egy nagyobb élő játék utolsó asztaláról való felállás után döntöttem úgy, hogy megveszem az első kötetet. Miután elolvastam azt – majd gyorsan a másodikat is –, nem is értettem, hogyan tudtam én addig eljutni korábban. Személyes favoritom. (Az ágyam mellett vannak, néha nézegetem, fellapozom, újraolvasom őket). Amellett, hogy felkészít, egyben élvezetes olvasmány is. Az író szellemes, sok történettel fellazítva tanít. Továbbá a kötetek nagy erőssége még, hogy minden „lecke” után feladatsor következik. Ezek minden esetben valós játszmák. Megadja a körülményeket, rákérdez, hogy az olvasó mit tenne, majd elmondja szerinte mi a helyes lépés, végül, hogy mi történt valójában. Pont annyira nagyszerű könyvek ezek, mint amennyire el lehet várni egy ilyen kvalitású, ilyen sikeres embertől. Ez első kötet a versenyek korai szakaszaival foglalkozik, a második a végjátékkal, míg az utolsóban csak feladatok vannak. A harmadik, feladatgyűjteményszerű, még nincs meg. Meg van rendelve.
1 megjegyzés:
A nagyon matekos máris szimpi :)
Megjegyzés küldése