Kakukktojás

Az van, hogy elvesztettem a ritmust. Nem állnak össze a napok. Ahogy szeretném.

Még az is van, hogy már pókerezni sem pókerezek eleresztem a témákat. Szembejön, leültet picit, aztán félrelököm inkább, hogy majd. Majd, pedig nem ez lenne a dolgom. Régen folyton témát kerestem. És mindig, mindig foglalkoztatott, hogy mit és hogyan lehet úgy kiteríteni, hogy az megkapó legyen. Úgy érdekes.

Motiválatlan vagyok. Legalább részben az. Az újság nem megy jól. Gyakran mindegynek tűnik, hogy írok oda vagy sem. Na már most, ha nem érzem, hogy kell vagy muszáj, akkor engem aztán belehet csomagolni, kukába hajítani. Hát mögül, majd kezeket magasra emelni, hogy csontnélkül.

De tudjuk már, a blog mégiscsak más. Itt vagytok még, én meg mondom, hogy nekifutunk. Vagy keressük az elrugaszkodást, egyelőre inkább csak salakba tiprás, biztos pont keresése… a szétnyíláshoz.

Szóval, elengedett témák, az egyiknek épp aktualitása van. Sosem mentem bele blogos körjátékokba, de az egyik – a sok közül – egészen tetszett, elgondolkodtatott. Adott kérdésekre kell válaszolni egy együttes dalszövegeivel. Jó ez (és sokkal jobb lenne más kérdésekkel).

Hiperkarma lesz. Valahogy úgy „kérdőjel” nélküli volt ez. Hogy ne csak a kérdés-válaszok legyenek, picit róluk is. Azért ők, mert ehhez nagyon értettek. Talán a hétvégi kísérlet után mondhatom: ahhoz, hogy üres foltot hagyjanak. Énekelnek, és az első sorokban ugráló fejekben elindul egy történet. Egy saját történet, és olyankor mindenki úgy érezheti, hogy csakis az ő fülébe. Ezt imádják a tinik, szeretnek szavakba szeretni, mondatokhoz emlékeket gémkapcsozni. És nem csak a tinik. Ezért voltak baromi sikeresek.

Aztán eltűntek. Megmutatták, hogy mégiscsak lehet olyan vermet ásni, amiből aztán nem lehet csettintésre kint teremni. Itt a 30y-al kell párhuzamot állítanom, mert ők nagyon tudnak valamit, amire a Hiperkarma sosem volt képes. Fellépni a színpadra, majd lejönni onnan.

(Fotón a Hiperkarmát megelőző Blabla)

Férfi vagy, vagy nő?

„Megmondtam nemegyszer-nemkétszer:
Abból ,hogy faggatsz itt engem még nem fogunk jóllakni mindnyájan, itt élünk egyhelyben-egynyájban!”

Írj magadról!

„tudod mindenki függ valamitől, mindenki függ valamitől”

Hogy írnád le az előző kapcsolatodat?

„olyankor utána
tudod ha vége van”

Milyen a jelenlegi kapcsolatod?

„felébredtem, kettőt láttam, a tükörképemet a falhoz vágtam”

És az első kapcsolatod?

„De egy mosolyba bújva, még most is az arcodra fagynék.”

Most hol lennél szívesen?

„Tudod az egyetlen út, ami valahova vezet
ez a hosszú vörös, amin éppen gyalogolok.”

Mit gondolsz a szeretetről?

„Lődd ki magad, figyeld a csendet,
hallgass.
Figyelj.”

Milyen az életed?

„Levesbe egy csipetkét ez is kell, különben remegnék,
Ha rá gondolok elájulok, tőled mi mást kaphatok,
Csak magányt, esetleg csendet, kérek a fejbe rendet,
raknék, mert erdő van idebent, erdő, erdő van idebent.”

Mit kérnél ha egy kívánságod volna?

„De csak addig írjad, amíg azt nem mondják:
nem rossz (tényleg nem rossz)”