2010. 11. 27.

Intés (három évnek)




Nem vagyok itt.

Három évig blogoltam. Fontosabb volt, sok minden másnál.

Talán, ezért nem volt szívem soha elbúcsúzni. Mondani, hogy bizony nem. Megvan a Micimackó utolsó fejezete? Szomorú. Mackót magára hagyni? Drága olvasónak inteni?

Van, hogy elveszünk. Úgy mint, eltévedünk.

Van, hogy tudatosan megyünk el. És van, hogy tudatosan térünk vissza.


Előbb vagy utóbb. Találkozunk még.



3 megjegyzés:

zs írta...

igen, megvan.

Remélem is.

f írta...

- Én azt hittem, a te estélyed ez.
- Egy ideig én is azt hittem, de úgy látszik, tévedtem...
- Jobb szeretném, ha a tied volna, mint Fülesé - súgta Malacka.
- Én is - bökte ki őszintén Micimackó.
- Megvan! - kiáltott Róbert Gida izgatottan. - Adjátok oda Micimackónak! Az övé!

...

- Micimackóé? - mondta Füles.
- Övé bizony! Ő a legkülönb Mackó a világon!

Névtelen írta...

Érdekes volt újra rátalálni a blogodra. Remélem jól vagy. - zs