Pókeres (cikk)

Póker, megint egy új irány a Vpressen. Hétfőn éppen azt láttamozta a főszerkesztőm, hogy ezen a héten mennyire tudunk aktuálisak lenni, mikor mondta: „Csütörtök póker? Hm, OK, a póker úgyis mindig érdekli az embereket.” Igaza is van. Ez most egy ilyen téma. Ha médiában vagyunk – Hollywoodtól egészen a mi kis újságunkig –, akkor hálás dolog ezzel foglalkozni. Felvezető, bevezető cikkemben mégis arról fogok írni, hogy miért nem tartom ezt feltétlenül helyesnek, vagy miért és milyen veszélyeket látok abban, hogy egyre dominánsabb szelet jut ennek a játéknak (szerencsejátéknak).

Na, pont én, mikor minden nap játszom online és heti rendszerességgel valós asztalok mellett is helyet foglalok? Igen, ennek ellenére (vagy éppen ezért) állítanám, hogy nem pontos az a kép, ami napjainkban festődik erről – az egyébként nagyszerű – játékról. Én, mint beismerten pókerfüggő, természetesen tudok azzal vitatkozni, hogy ez valóban egy szerencsejáték, tudok amellett érvelni, hogy esetleg miért nem az, hogy a tudás, az emberismeret szerepe, és a többi. De egy pillanatig sem akarnám felvenni a kesztyűt, ha arról lenne szó, hogy okozhat-e szerencsejáték-függőséget a póker.

Okozhat. A szerencse szerepe nagy, és ez minden pókerezőt vallottan vagy nem vallottan, de „megbolondít”. Pókerőrültekről, pókerboomról beszélünk manapság, és például nem tömeges sakkfanatizmusról. A szerencsefaktor adja azt a csipetnyit, amitől ez egy annyira magával ragadó szórakozás lesz. A szerencse az, ami a rossz játékosokat is asztal mellett tartja, hiszen időnként nyerni is fognak Laksmi, Tükhé vagy Fortuna, esetleg kabala Buddha-szobruk segítségével. És a szerencse szegmense az, ami könnyedén addikt magatartást is kiválthat.

A szerencsejáték-függőség nem jó dolog. Magyarázzam? Mind szociális, mind anyagi, mind individuális nehézségeket okozhat, és okoz is. A gyógyulás legalább annyira bonyolult (terápiás és gyógyszeres szinten is), mint a – talán mondhatjuk: rettegett – alkoholizmusból való felépülés. Ha valamiben, akkor a pókerben minden adott ahhoz, hogy akár egyik napról a másikra függőket faragjon családapákból, és gyakran anyákból és gyermekekből is.

Ahogy a társadalmakban általában, Magyarországon is többségében stigmatizáltak a különböző addikciók. Nem szeretjük a fojtogató cigifüstöt, és azt a részeget sem, aki hazafelé szétrúgja a kerítésünket. Sőt, annak sem örülünk, ha párunk elszórja fizetését játékgépen, ruletten, vagy huszonegyezgetve egy kaszinóban. De itt jön a szembetűnő különbség: a póker nemhogy elítélt „hobbi”, de presztízs értéke van! Húsz évvel ezelőtt belovagolt a „Marlboro-man” a képbe, és mutatta, hogy mennyire macsós bagózni. Mára ez tiltott, de máskülönben én ugyanezt látom, csak nem cigi lóg a szájából, hanem zsetonokat pörget a kezében. James Bond pókerezik, mert az alapvetően menő dolog. A csatornák sorban indítanak pókeres műsorokat, és most már nem csak dollármilliomosok közlik velünk, hogy ez mennyire csoda remek móka, hanem Dundika is mutatja, hogy lehet ezt akár (bénán, de) szexisen(?) is.

A környezet, a társadalom szinte kizárólag csak erősíti ezt a jelenséget. A póker tömeges, járványszerű elterjedésének jelenségét. Az internetes kaszinók a konkurenciaharcnak köszönhetően egyre hihetetlenebb akciókat kínálnak, csakhogy náluk játsszunk. Majdnem az összes kocsmában van már pókerasztal, mert üzlet van benne. Az Indexen egyre gyakrabban olvashatunk sikertörténeteket egy-egy tehetséges (vagy szerencsés), gyorsan meggazdagodott játékosról. Kialakult sztárkultusza van. A könyvesboltokban nem arról találunk könyveket, hogy mondjuk Miért is rossz dolog szerencsejáték-függőnek lenni?, inkább a cím ez: Hogyan blöffölj, vagy Hogyan nyerj sok pénzt! Állítólag törvény határozza, hogy a bankok online-kaszinókkal történő tranzakciókat engedélyezzenek. Hát nem tudom, azért múlthéten csak megérkezett az a lekért összeg a bankkártyámra… A Szerencsejáték Felügyeletnek (SZF) feladata lenne a pókerklubok ellehetetlenítése, mivel Magyarországon tiltott versenyek, vagy ha úgy tetszik: „összejövetelek” szervezése. Ehhez képest elég kinyitni a Veszprémi Estet, és máris legalább három lehetőséget találunk arra, hogy hol is lehetne a héten… pénzben fogadni.

Itt tartunk. Lehetne ezt sokáig fejtegetni (Fogom is. Akit bővebben érdekel ez a fajta perspektíva, keressen meg pár hónap múlva és kérje el, az addigra remélhetőleg elkészült szakdolgozatomat). Egyelőre csak azt javasolnám, hogy játszanak nyugodtan, sörözgetve kis tétekben a cimborákkal, de mindig figyeljenek magukra, ellenőrizzék, hogy milyen szerepben tetszeleg ez a hobbi az életükben, figyeljenek arra, hogy mikor vesz már el többet, mint amennyit ad. És ne akarjanak azonnal ebből megélni, ne vágyjanak a fényben tündöklő profik közé, talán nekik sem annyira jó, mint ahogy az elsőre tűnhet.