(Tudom-tudom. De azt kell, hogy mondjam, újra megfordult az élet körülettem. Talán picit én is hozzáfordultam, nem tudom pontosan. És engem is meglep, de éppenséggel az kell most ide, hogy most rendben vagyok. Persze, ez zárójeles két szó, de nekem meg baromira jól esik leírni.)
Ja hogy ja, kacérkodom a dologgal. Felvéve a fonalat (ezt és ezt), hogy mik azok, amik a mindennapokban, meg én, meg satöbbi. Most már mondhatom, évek óta forgatok fényképeket. Keresem, válogatom, nézem őket. Ez így pontosan lefedi, hogy befogadói. Értjük, hogy befogadói oldal. De talán ha picit fordítunk rajta… végül is, akkor már miért ne lehetne megpróbálni? Nem igaz?
De az. Ugyanakkor, majdnem ugyanonnan, tűnhet ez hasonló egyszerűséggel, ugyanúgy hülyeségnek is. Olvastam erre egy remek hasonlatot, hogy ma fotózni, előrukkolni azzal, hogy fotózunk, megmutatni másoknak, hogy na, olyan mintha besurrannánk egy nagyon sűrű, végtelennek tetsző erdőbe, vágnánk magunknak egy széles tisztást, majd a közepére ültetnénk egy facsemetét, mintegy kiállítás gyanánt.
Harsányan igaz (mert nem csak simán az). Lassan mindenki fényképez, minden másodpercben örökítjük elmúló pillanatinkat. Tulajdonképpen, túl sokat is tesszük ezt. Érdemes észrevenni.
De máskülönben, rengeteg a szakmai és hobbifotós is, aki ennél többet szeretne. Majdnem sok is az, akinek ez tényleg sikerül is. Egy ilyen tömegből kitűnni, gyakorlatilag lehetetlen. Megtanult technikai tudással biztosan. De szerencsés tehetséggel is az.
Ha véletlenül, mégiscsak bármilyen szinten is újságos jövő áll előttem, hát nem árt az, ha kézbe tudok úgy venni egy fényképezőt, hogy annak van is valami értelme. Másrészről, majdnem biztos, hogy anyagilag sosem térülne meg az a pénz és energia, amit ez igénybe venne. Akkor talán önkifejezés? Vagy még inkább öncél, hát lehet.
Mindenesetre, kedves (és ügyes) barátaim kölcsönadták egy elég jó gépüket, hogy némileg utánamehessek, mielőtt még bármit is komolyan mernék gondolni. Eddigi szerény elgondolásaim itt tekinthetőek meg. Aztán követhetőek is.
9 megjegyzés:
(Én örülök a legeslegjobban ennek a zárójelnek.)
Szeretem a képeidet :) Ha értenék hozzá, mondhatnám, hogy szerintem van hozzá érzéked.. De nem értek, szóval így csak annyit: szeretem azt a szépérzéket, ami benned van, amivel megfogalmazol egy írást, vagy éppen elkészítesz egy képet.
Szépek, Bazsisak, folytasd! :)
:)
Szerintem manapsag mar barmilyen muveszeti aggal ez van... Nem eleg a tehetseg es/vagy technika - jo idoben kell lenni, jo helyen, jo menedzsmenttel.
Csatlakozva az elottem szolohoz: igen, fejlett szeperzekkel birsz, igy szep kepeket is csinalsz. En sem ertek hozza, de ami tetszik az tetszik. :)
bár lenne több időm is.. :S
óóó vannak amik nagyon tetszősek!
remélem mostmár bejegyzésekhez is minél több saját fotó illeszkedik majd ;)
bár lenne több időm is.. :S
óóó vannak amik nagyon tetszősek!
remélem mostmár bejegyzésekhez is minél több saját fotó illeszkedik majd ;)
Gratulálok!
Jól komponált képek!
Érzelmek,hangulatok,domináns színek,vágy és valóság,kikacsintó humor és bölcsesség.
A Lamplight egy pillanatra megdobogtatta a szívem.
Biztos, hogy ez egy kezdő munkái?
Ez mindenképp (legalább) lelkesítő. Köszönöm.
És igen, kezdő, amennyire csak kezdő lehet valaki :)
A "fiam" íráaai után jöhetnek a "fiam "képei. Ha megélhette volna.Most csak ez jut eszembe, mert soha nem mondta ki. De sikert kívánok neked, Bazsi!
tetszenek a képek :)
szeretem az írásaidat :)
Megjegyzés küldése