Gondolom mindenki roppantul meglepődött, hogy. Hát igen, ha nem is hisszük el, elég sokat játszok. Az online része még várat magára, előbb neki kell ugrani egy-két könyvnek (meg ilyesmi). Viszont élőben heti két-három alkalommal kénytelen vagyok asztalhoz ülni.
(Ahogy Rudolf Péter Rejtőt olvas, az zseni. Higgyétek el nekem.)
Ma hét kerek órát kártyáztam. Nagy verseny volt, nagy álmokkal, nagy nyereményekkel. Viszonylag sok pénzem benne volt (8000), és viszonylag sokat kapott az első (92.750), amitől négy (kerek) hely választott el. Miután kiestek kb. ötvenen, már csak négy. Ilyen ez. Persze, ötödikként is kaptam pénzt, de viszonylag keveset. Ez ilyen. Az a baj, hogy amikor az ember nem nagyon bízik valamiben, mert messze van, mert nem jók a körülmények, nem is hajszának, de vesszőfutásnak tetszik, mert olyan távoli, meg egyébként is tudja, hogy „benne van a pakliban”, az egy dolog. De! És de, mikor elérhető közelségbe kerül, aztán alábukfencezik a banánhéj, na az nagyon olyan, hogy.
(Az se jó, hogy telhetetlen vagyok, mert a plusz hat, az nem mínusz nyolc, de persze. Tanuljunk meg túlnőni magunkon.)
Tényleg van ennek a játéknak egyfajta életszerűsége. Hét órában például elég sok minden elfér. Hét óra… az küzdelem. Nem viccelek. Az hullámvasút. Ott kezdet és vég. Ott kockázatvállalás, odafigyelés és figyelem, ott fordulópontok, különbözőség és változékony azonosság, ott nagy tétek, ráció és ráérzés, ott intuíció, interakció és szerencsés szürrealitás, nem végül, öröm és bánat. Ott születés és elmúlás. Imádom ezt a játékot. Tanulok tőle.
No, pont úgy beszélek, mint egy szerencsejáték-függő. Ja, erről is írom a szakdolgozatomat, na ezért is annyira „kitöltő” dolog ez, mint amennyire. És ezért is kell még sokkal jobban annak lennie.
(Tudjuk, hogy a vesszőfutás milyen kemény dolog? Hogy az. Járjunk utána.)
4 megjegyzés:
Mi is pókerezünk (a párommal) de inkább online (van játékpénzes lehetőség is :)) Jó is az! :)
Roppantul meglepődtem, és egyszerűen nem tudom elhinni, hogy sokat játszol :D
"Tényleg van ennek a játéknak..." bekezdés tetszik legjobban. Bazsisan szép írás :)
(Függő... A szavak amiket használsz... életszerűség, kezdet és vég, ráció, intuíció, öröm, bánat, születés, elmúlás... írnál-e róla így, ha nem lennél függő? :))
jó hogy ilyen régóta meghatároz, és az is, hogy lám ha az embernek vmi fontos, akkor elkezdi figyelni (meséltem a látás, mint metamorfózis és nem mechanizmus elméletről?!), na nem is tudatosan, de akkor ott van a szeme, az agya, minden érzéke rajta és akkor, akkor tud ennyire pontosan és zsigerien írni róla, egészen olyan szavakkal, melyekkel az ember kapcsolatairól beszél, fontos (legfontosabb) kapcsolatairól (függéseiről)
na meg ez is, hogy maga a függés, vagy inkább, ahogyan te is írod, a függőség, mert szerintem ez csak akkor nevezhető annak, ha elvesz, ha károsít (és nyilván nem anyagi értelemben (csupán)), de ha ez egy érzet, egy nemtudommegtennihogyne, mert muszáj, mert ez az egyik körvonalam, mert kapok, mert „tanulok tőle”, akkor kár, hogy ugyanezzel a szóval kell illetni, mert a függőséghez már annyi rossz konnotáció tapad
7 óra, az biza elég erős koncentrációt igényelhet, ebbe szerintem nem is lehet csak úgy belegondolni, ha az embernek nincsenek erről empirikus fogalmai :)
és még annyit: az alsó képen kártyázó férfi kicsit hasonlít Nagy Petire :P
Macskusz:
:)
pez:
(Gondolom, nem nagyon :) )
pankalin:
Szerintem is jó, nem véletlenül a lista rész. Reméljük marad is, meg jó is marad.
Hogy a függűségek, a definiálása, fogalma, használata - ebbe már többször is belementünk, de persze érdekes, amiket felvetsz.
A kapcsolat része, hát igen, már a második bekezdésben is igyekeztem efelé élezni (márcsak "pókeridegen" (:P) olvasóim miatt is). Hogy egy hét óra tud annyira sűrű lenni, mint mondjuk egy futó kapcsolat. Vagy egy új leosztás, mint egy egyéjszakás kaland :). Vagy hogy egyáltalán van kapcsolat élet és játék között, szinte mindig találni analógiát. Hogy modellez. Ezért érdemes tanulni belőle.
Mert emberek játszák egy mesterségesen struktuált rendszerben. És fontos, hogy ez a rendszer viszonylag egyszerűnek tűnik, de közben nem az. Közben mindig csak sokrétűbb és bonyolultabb lesz. Hát még az élet, nem igaz?
(Nyitom a zárójelet, hogy tudod, amit neked mondtam, az most is.. de inkább csukom is :P)
Megjegyzés küldése