Irónia nélkül: most meg lehet lepődni. Régi ismerőseim csalást, vagy legalábbis valami sunyi ámítást kiáltanának. Mert a sport, az sosem volt az én világom. És most mégis a lista része (közeledünk a végéhez, most már hamar kipörgetem, nyugi-nyugi).
Volt ebben egy meghatározó pillanat. Igazándiból, vannak ilyen pillanataink. Ezzel vinném messzire a bekezdést, de inkább zabolázom magamat, mert holnap korán kell kelni, menni kell mozogni. Szóval, a nagy hullámvasút kellős közepén, egy szörnyű mély reggelen – igazándiból, vannak ilyen reggeljeink… (csitt!) –, egy óra labdaütlegelés után döbbentem rá, hogy egy kerek órára kikapcsolt az agyam. Úgy fogalmaznék, agyam funkcionalitása arra korlátozódott, hogy hogyan üssem vissza, hogyan üssem vissza úgy, hogy ő nem, és hogyan ütötte ő vissza mégis. Nincs idő másra, és ez akkor rém szórakoztató volt. Vagy legalábbis: szórakoztató volt.
Meg is lepődtem, csalást, vagy legalábbis valami sunyi ámítást gyanítva. Itt van egy dolog, ami állítólag egészséges, amire szüksége van a szervezetünknek, és képes arra, amire más talán semmi (bizony, még a póker sem, sőt, oda önbizalom kell, kiállás, erő, biztonságérzet, különben nehézkessé, elveszővé válik).
Hát hogy lehet ez?
Lassacskán kiderül, hogy sportolni jó dolog. Elég izgalmas. Tudom, hogy mindenki baromira elfoglalt, de valahogy talán mégiscsak bele kell hogy férjen. Meg kell találnunk a helyét, jobban fogjuk érezni magunkat (újabb döbbenet). Van baj a hátammal, ezért tornászgatok, ami nem szórakoztat. Ami nagy királyság, az a squash! Remek partnerem van, amolyan sportember…, nem egyszerű felvenni ellene a kesztyűt (és ez pont így jó). Nagy harcokat vívunk, sosem adjuk fel, nevetve és komolytalanul szitkozódva próbálunk felülkerekedni. Fárasztó.
Aztán jött az újdonság, ami után első ízben, ásványvizes palack emelésekor bal kézzel kellett támasztani a remegő jobbot. A tollaslabda. Jó, nyugodtan nevessetek. Én is magamon kacagva kerültem oda, úgy elsőre. De vegyük magunkat komolyan: a tollaslabda egy remek játék! Nem végső soron ez az egyik legtöbb izmot megmozgató sport, és nem mellesleg, míg egy squashlabda legfeljebb is 90km/h sebességet érhet el (baseball és hoki 50-60 között), addig a tollas akár 300km/h-t is (ja). Nem viccelek, ha lenne valami rendes foglalkozás, hajlandó lennék rá lényegesen több időt is szánni. Főleg, mert ennek is megvan az a fajta teteje, ami egész komolyan elképesztő.
Persze, mindenkinek meg kell találnia a hozzáillőt, és persze, a számára szórakoztatót. Have fun!
8 megjegyzés:
kicsit valahogy komolyabban is hangzik úgy, hogy, 'Badminton' :)
a videóban azon lepődtem meg hogy milyen alacsonyan van a háló. én magasabbra emlékeztem, persze lehet csak azért mert még kicsi voltam mikor utoljára... :P
Csípem a lelkesedésed :) Én sose tudnék...:) De majd próbálok erőt meríteni az írásodból, és elhinni, hogy ez tényleg egy tök jó dolog. Lehet, hogy elkezdek sakkozni :D
Kitartást a badmintonhoz ;)
a tollas zsír:) ezt már kiskoromban is tudtam:P örülök, hogy te is felfedezted:)
hajrá hajrá
És ami még kimaradt: úszás, tenisz, lovaglás, sízés, kutyaszán /ez tényleg jó!/, kerékpár, vitorlázás, gyaloglás, különböző labdajátékok /kézi-, röp-,kosár, foci, pingpong/, stb. A közös bennük, hogy ha esőben csinálod,mások nem tudják, hogy sírsz vagy izzadsz.
anno a roplabdaban es a lovaglasban talaltam meg magamat. 4-4 evig uztem mindkettot, sajnos abba maradtak.. elegendo ido/penz/energia/lehetosegek hijan.
sajnos, pedig mindketto rendkivul szep es a testnek hasznos sport (a lovaglas a leleknek is) - szerintem.
azota semmivel sem sikerult huzamosabb idore megbaratkozni (lasd: gorkori ;))
sok sikert! :)
a tollas baró!
unokatesómmal régen két ellenségünk volt csak: a szél, és a sötét :), de szinte állandóan játszottunk, ha épp nem bicóztunk, vagy bújócskáztunk
és tényleg a paradox a legjobb mindenféle sportban, m minél több energiát teszel bele, annál többet kapsz majd vissza
ez zseni egy dolog! :)
(örülök, hogy a listád része lett, és remélem marad is még sokáig.. tollaslabdás (nem mellesleg szuperszuper) kép mellé salakon guruló kis sárgalabdás is de jó lett volna.. na majd egyszer!)
örülök, örülök :-))
a sport fantasztikus.
muszáj.
nem lehet nélküle igazán funkcionálni, hazudik, aki állítja: igen.
kikapcsol,erőt ad, megizzaszt, lefáraszt, próbálgatja a határaidat, kimossa az agyad, függővé tesz, sorolhatnám még, és persze egyáltalán nem utolsó sorban a testet karban tartja- akkor is, ha most mindez közhelynek tűnik.
tartozunk magunknak ennyivel.
Tilos feladni! Kitartás, drukkolok!
mindenki:
:-)
Megjegyzés küldése