Istenem, de hülye ez a nő. Nem hiszem el, de kurvahülye! De kurvára kiakaszt mindig! Váh! Mhmm. De miért kell ez? De komolyan, ezt szánta nekem? Ez az én juttatásom? Hát milyen jövedelem ez? Biztos, hogy ennél többre vagyok! Bárcsak lenne sok pénzem! Nem kellene ilyen olcsó luvnyákkal kínlódnom. A kess az elsimítja a dolgokat. Aztán meg tudom is, menne ez nekem. Megérdemlem. Mert megérdemlem.
De szép is lenne! Bárkit megkaphatnék. Megcsinálom! Valahogy összerakom, elég ebből a szarból! Annyira látszik, csak okosan kell csinálni. Ha okosan csinálja az ember, akkor jó esélyei vannak. Ha okosan, akkor nem kaphatnak el. A lényeg, hogy jó helyen jó időben. Mindenki ezt mondja, és így is van, kurvára így. A lényeg, hogy jó helyen. Meg az, hogy fókuszban. Hogy mindig fókuszban legyenek a dolgok. Odakoncentrálni, megy az nekem. Csak egyetlen jó lehetőség! Mindig oda kell figyelni, készenlétben, odakoncentrálva! Megcsinálom, valahogy megcsinálom. El ebből a szarból.
Na, itt is van a yard. Jókor, szemét köcsögök! Pont ideállnak. Ezeket ám a legkönnyebb átkúrni! Bezzeg arra van pénz, hogy ilyen nagy autókkal furikázzanak?! Sötétített üveg mi? Mit rejtegettek? Sutyerákok! Nézd már, ki is száll belőle a mókus. Ezt az ostoba ábrázatot! Igazi suttyó. Na, ez ám a rohadtul jellemző: ki se veszi a slusszkulcsot, azt itt hagyja. Le se szarja, mert olyan kurvára okosnak meg sérthetetlennek hiszi magát!
Álljunk csak meg.
Várjál-várjál. Komolyan. Álljunk csak meg. Figyeljünk oda! Csak álljunk meg egy percre… Majd én! Majd én. Majd én megmutatom. Megcsinálom.
Behúzza maga után a kisbusz ajtaját. Szíve szaporán, egyenletes nagyokat kalapál. Adrenalin árasztja el izmait, inait, rostjait. Mély lélegzetnyi sóhajt tart oda, odabent. Biztosan helyezkedik a vezetőülésben. Minden a helyén van. Nem láthatta senki. Minden rendben van. Keze kormányra szorul, másik lassan nyúl az indító kulcs felé. Látása egész beszűkült, kizárja a külvilágot. Csak a feladat van előtte, a megoldandó. Ebben a pillanatban a feladatért él. Fókuszál.
- Várjál Papa, ez most biztos, hogy ez egy jó ötlet? – kérdezte a hátsó ülésről rendőr úr és úr, kollega és kollega, akik talán maguk sem hitték el abban a pillanatban, hogy ez valóban megtörténik.
13 megjegyzés:
dejó, hogy újra valami ilyesmit írtál, mint régen. jó, hogy kitalálod, hogy mi járhatott a fejében az elkövető(k)nek, amikor egy hírre építesz.
amúgy én nagyon kacagtam azon a híren. nem is nagyon akartam elhinni. :D
zs:
Hat en is. Nem kicsit. Tuti az egyik legviccesebb hir, amit olvastam :)
:D
várj...
:D:D
még...
:D:D:D:D
komoly :)
de siman neked kellett volna az indexre ismegirnod a cikket, mert elegge hatasosabb vagy.
jutka:
;D
Lgirl:
Koszonom :)
mindenben egyetértek az előttem szólókkal, én is nagyon örültem, h újra hírből született írás, ráadásul milyen hírből.. :D bruhaha
és szerintem is hatásosabban, mint az eredeti :P
a fókusz meg azért is tetszik nagyon, mert tudom, hogy mostanában gyakran esett szó erről házad táján, és itt kezdett izgalmassá válni nálam ez az egész, mert lett mindennek egy halvány kis köre, hogy mennyire vagyunk benned, hogy mennyire helyiértékkel bíró rád nézve egy-egy mondat, miközben meg a hírt is bontja ki, és a történetbe is pontosan illeszkedni tud
és ettől van egy olyan élményem, hogy folyton ugrálok ki és be (a te saját (valódi), a te történeted és az igazi hír között), úgy hogy néha meg állok és egyszerre mindhármon rajta a lábam.. na ok, ezt most lehet hogy teljesen kavarcosan fogalmaztam meg, nem fókuszálok eléggé :P
lehet, hogy jobban jársz ha még ma reggel elmeséltem volna :P
najó akkor már csak annyit: azt is szerettem benne, hogy olyan nagyon élőnyelvi volt, mintha nem is írva, hanem.. nem is tudom.. egy kihangosított telefonon keresztül vagy az illető fejébe mászva
áh, nem szabad ma már többet írnom senkinek semmiről.. katasztrofálisan nem tudok fogalmazni :S
Akárhányszor olvasom baromi vicces :D Csípem a papa gondolatait. (Szeretem, ahogy megírtad.)
Utolsó előtti bekezdést pedig élmény újra és újra elolvasni, annyira tetszik, annyira érzékletes. Vele kalapál a szívem, konkrétan.
A képbe meg bele-beleszédülök, nagyon jó választás volt.
Végre visszatértél oda, amit mindig is csinálnod kellett volna.Ennek valaki nagyon örülne most.Reméljük, folytatod.
Én is reméltem, hogy a legutóbbi bejegyzésem nem lesz hiábavaló, meg azt is, hogy felpiszkálom az önérzetedet. Amit a végén írtál, komoly??? (-D
je, mennyi hodolod van!
hajra!
Én ilyen gondolatokra vágyom tőled:"...sosem akarok mozdulatlan, szótlan, jégszívű lenni; mindig szeretni akarok, és szeretve akarok lenni; a szerelem őrültjévé akarok válni; minden percben érezni akarom, hogy élek!
Mindig bántani fogok, és mindig bántva leszek..."
Ha nem emlékeznél, "Levelek"
/idézet egy jegyzetből/
Eszter:
Reméljük.
Anna:
Nem hiszem, hogy ennek köze lenne ahhoz. De ha te azt ösztönzésnek szántad, akkor köszönöm.
Nem értem, hogy mi az ami komoly-e :)
GB:
Meg is vagyok illetődve kicsit.
T..:
De emlékszem. A gondolatok régiek. A szöveg is. Talán gyerekes is. Talán már nem is az enyém. Sajnálom.
Minden a tiéd, ami a múltból fakad. Tekintsd lépcsőfoknak! Ha nem vállalod fel, már nem Te leszel, s nem tudsz soha többé előbbre lépni. A változás a lényeg, a látásmód megváltozása. Ez az újabb lépcsőfok. Tudom, mert magamról is beszélek.
Megjegyzés küldése