A huszonkettes csapdája

Na, mondom mi az, ami nem sikerült ma. Még két bejegyzést írni. Egyet a csodatelefonról, egyet az új blogomról. Ja-ja, új blog. Emellé, mert nem elég.

Értitek, hogy tárgyrovat, hogy abban a telefon, és a telefon okán az új blog. Mert többek között blogolni is lehet vele okosan. Ha nem lenne, blog sem lenne. Így.

Na nem ment. Szép időnk van ma. Majdnem minden veszprémi ismerősöm lemondta a mát. Ettől nem lett jókedvem.

Több időm sem lett.

Szóval, megajándékoztam magam egy microbloggal. Pontosabban, előző éjszaka RedBullal vállvetve igyekeztem valami vállalhatót összerakni.

Azért volt ez a versenyfutás, mert a szülinapomról már szerettem volna jelentkezni. Úgymond, helyszíni tudósítani.

Csak aztán elszaladt a hét. Lökdösődött is.

Ja, szülinapom van. Szavamra, ez nem az én napom. Tegnap a nagy lelkes sportolás (squash) közben meghúztam a hátam, elég nehéz ülni. Tudnék (sokat) aludni, de mindjárt indulunk (vonattal). Tényleg, még nem mondtam: Pestre. „Lolman” kollegánál lesz, szinte duplaszülinap (lolman barátommal).

Még lehet az én napom. Ha az lesz, azt itt követhetitek.

Kövessétek.

Remélem lesz mit.

(Aztán hazajövök és pótolok. )