Ha azt mondom 70-80, esetleg 110 ezer évvel ezelőtt, akkor talán érezzük, hogy a 2010, a december 19. az konkrétan tárgytalan.
Mégis az az érdekes a mában, hogy mennyire vagyunk képesek tárgyakhoz kötődni. Hogy mennyire határozhat meg, mennyire lehet a miénk? Milyen mélyen hasíthat belénk egy eltörő tányér? Mekkora sebességgel zuhanhatunk egy lehulló gyűrű után? Mennyi szimbolika fér, határolható-e az a társítás, amit egy-egy dolog köré építünk? Mekkora veszteség lehet valami fontos eltűnése? Mennyire lehet közeli az élettelen?
Hogy ez az évtized merre felé vezetett, mindenki maga megítélésre bízom. Hogy ez letisztulás vagy végzetes elferdülés, döntse el ki-ki saját maga. De azon gondolkozzunk el, hogy már 70-80, esetleg 110 ezer éve is. Nyakláncot, gyöngyből és kagylóból. Elképesztő!
Talán fontos volt. Talán tudott valamit az a nagyszakállú, akitől kapta. Talán emlékezetes volt a nap, mikor elkészült. Nem tudom, de biztosan elképeszt.
Vannak fontos, kivételes, sőt meghatározó tárgyaink. Nekem is. Ez most ilyen új rovat is. Úgy tervezem beszélek majd egy-kettőről. Talán jó lenne egy ilyen „kör dolog” is, lehet másoktól is szívesen olvasnám, hogy mi. Majd meglátjuk. És persze komment… barátaim.
(Frissen üdén… elképesztő fáradt vagyok! Ha ez előző spórolós, akkor ezt muszájból. Csak mert elhatároztam.)
4 megjegyzés:
Pontosan tudom, hogy a dec. 19-e nem tárgytalan.Benne vagy a naptárában. Mindig mindenkit számontartott. Az Ő "nevében" is - gratulálok, és minden jót kívánok! Kedvenc tárgy? A gyűrű, amit valaha tőlem kapott, és most a kisujjamon viselem.
boldogat! :)
nekem nagyon tetszik az új rovat (naná, nekem ne tetszene, aki bolond mód szinte mindent őriz, és pontosan emlékszik mi mikor, hogyan és kitől került hozzá.. és például kis lakásában első dolga volt zsiráfkáit kitenni, mi több, főhelyre tenni :) :$)
és örülnék ha lenne több hozzászólás, és kíváncsi vagyok a tárgyaidra (még akkor is ha talán néhány említésre kerülőnek már ismerem a történetét, a "viszonyotokat)
meg főleg azért is jó, hogy lesz, mert ezen már sokat gondolkodtam én is, hogy bizonyos tárgyaknak, hogyan lesz attól sűrűségük, hogy hozzád kerülnek
ez leginkább az olyan dolgokkal van így, amik igazából azon kívül, hogy személyesek, nem bírnak más funkcióval, tehát csak azért őrződnek meg, mert kaptuk, mert a miénk lett, mert emlék
és azért is, mert aktuális..
(néhány hete készülök kidobni egy karamellapapírt, mert akivel akkor este megfeleztem már mondhatni semmilyen formában nem része az életemnek, és akkor mégis.. miért nem képes az ember megválni tőle, egyetlen darab papírtól?! :()
óó és azt el is felejtettem:
az ember-könyvespolc fenomenális! :)
túlzó jelzők nélkül nem is illethetném
Megjegyzés küldése