(2010 első kávézója majdnem egy eltorzult arcú, eléggé defektes valaki lett, de tegnap (hétfőn) becsurgott lassan az újév első pókeres sikere, így megcsúszott a hétfői rovat. Ezért hát szerencsére volt időm újragondolni ezt a dolgot. Majd inkább én – ha már egyszer.)
Mostanában többször is előre tolakodott bennem, hogy ez a test dolog, ez mekkora nagy blama. Magyarázom. Hogy azért mégiscsak kettőből van az az egész. Szubsztanciák, res cogitans és res extensa (Descartes, de ne kérdezzétek). Na, az utóbbit azt nem nagyon csípem, hogy van ez a mi kiterjedésünk. Vagy kitüremkedésünk, ha élcelődni akarnék magam magamon. Testemen. Világos.
Na, mondom, nem cimborám! Hogy ezt így istápolgatni kell! Hogy ez így elvár tőlem. Meg követelőzik. De leginkább határokat szab. Körülír. Aztán mire fel?! Én meg babusgassam, mi? Az jól ki lett találva! Figyeljünk egymásra, mi? De nem kicsit, hanem úgy rendesen üggyel-bajjal, komoly műgonddal. Nem részletezem, mert felesleges.
De tudjátok mi a legnagyobb ciki (Ez a „ciki”, ez most eufemizmus ám a javából!)? Elfárad. Az. Lemerül – de a „lemerül” már saját találmány, már fogalom, már képzettársítás, már hamiskás, már fikció. Mert a dolgaink, amik lemerülnek, igazából baromira nem, mert pattintasz bele egy új elemet, felnyomod töltőre és tovább működik. De itt nincs ilyen. Lehet próbálkozni kerülőutakon, de csak jókora bukfenc lesz a vége. Végül elalszunk. Mindig ez a vége. (Mindig ez a vége.)
Utálok aludni.
Hát ez van. Ide jutottam el. Utálok lefeküdni és nem csinálni semmit. Ügyes, mi? Talán ezért van ez az éjszakázós élet is. Mert mindig van még mit odébb rakni. Még elolvasni, még mellémérni, még felülvizsgálni, még hozzátenni, még átrágni, még átalakítani, még továbbformázni, még belemenni, még újragondolni, még megírni, még megragadni, még megszerezni. „Lenne még mondani mit.” Aztán elalszok.
De ez már nagyon reggel van. Már hogy napszak szerint reggel, de amúgy nem tudom. Az utóbbi kb. két hétben annyira felborult minden, hogy fogalmam sincs. Volt már délben fekvésidő, hajnali kettőkor délutáni alvás, este hétkor hasadra süt a Hold, meg minden ilyesmi. Újraértelmezek – mondhatnám mentőn, de igazából tippem sincs, hogy most éppen mi van nálam. Vagyis nálunk.
Az meg, hogy ebéd, vacsora vagy bioritmus? Áh! Ritmus? Definiálhatatlan, jelentéstelen. Kifolynak kezemből a szavak. Morzsolódnak markomban, porladnak halántékomon.
Ami statikus bír még mindig maradni, az nem más, minthogy ébredéssel kávé érkezik. És bár messziről indultunk, de eljutottunk idáig. És bárhogyan is van a vége, én mindig a reggeli kávét várom.
7 megjegyzés:
Descartes, Spinoza és Leibniz viaskodik benned? Nem az egyes, hanem a sokszínűség a következtetésük lényege. Állítólag ez hozza létre bennünk a harmóniát. Az anyag és a szellem párhuzamosan , de egyszerre működnek, és függetlenek az időtől. Erről persze lehet vitatkozni, csak nézőpont kérdése.
Szerintem csak mi látjuk káosznak az állandó mozgást, változást. Micsoda unalom lenne a "cogito, ergo sum", ha a valódi tartalmat komolyan vennénk!Lehetne még folytatni, de így is jó "étket" szolgáltál fel "reggelire". Legalábbis nekem. Szóval nincs veled semmi baj, sőt! Ettől a bejegyzéstől már hasznos lesz a napom.
érdekes hogy ez pont most jön elő.. én is pont mostanában viaskodom az alvással. csak én meg túl sokat alszom... még akkor is ha normálisan fexem le.. hozzád képest meg majdnem mindig normálisan fexem szóval.. túl sokat alszom :D
reggeli kávé egy ideig kimaradt (míg beteg voltam) de most megint itt van :) egész fincsi is:)
de mint ahogy azt már korábban mondtam, meghökkentően üdítő korán kelni.. aztán délután 2kor miután már tök sok mindent elintéztünk rájönni hogy előttünk a nap :D. . nagyon durva!
;) Descartes meg más miatt, de bekaphatja!
emlékszem gimi alatt minden nap este 10kor már ágyban voltam, és reggel 6-kor keltem. ez a "tökéletes" 8 órás alvás... de ettől még akkor is kávéval indítottam a napomat(mégjóhogy!!6órakor!!!)
15 éves korom óta kávézom.ez nem változott. csak az hogy amióta lolmannal élek én is rengeteget alszom. sokat. nagyon sokat:) DE még mindig egy kicsit kevesebbet mint ő!!:) a kávéra meg én szoktattam rá. (?) csodálatosak a kapcsolatok!:)
T...:
Mondtam, ne kérdezd :). És örülök!
lolman & jutka:
Romantika.
(Nekem már gimiben sem ment. Órán alvás, az. Sőt, már ált. iskolából is rémlik olyan, hogy hajnalig toltam a worms-öt meg a gta-t, mert az akkora király volt. :D)
Azért tetszik nagyon, mert: maga az ötlet, hogy így elindulunk onnan, hogy "ez a test dolog, ez mekkora nagy blama", és aztán eljutunk odáig, hogy kávé.. ez nagyon jó! :) És az is nagyon jó, ahogy az elején a testről írsz, azt nagyon imádtam olvasni. Baromi ötletes dolgok vannak benne, amiken élmény egy kicsit elidőzni és elgondolkodni (kitüremkedés, "hogy ez így elvár tőlem", "jókora bukfenc lesz a vége" ezek mind nagyon nagyon jók), és szeretem az egész stílusát, hogy ilyen háborgós-közvetlen a dolog... szóval nagyon jól megírtad, és nagyon ügyes vagy ;)
Worms, az tényleg mekkora jó. (gta-t sose csíptem, azzal a fiúk játszottak :D) Pont múltkor találtam egy CD-t, amin rajta volt, és elgondolkodtam, hogy felteszem a gépre megint...:D Aztán nem, mert megfordult a fejemben, hogy betöltöttem a 18-at :D
És azt elárulnád, hogy miért csak akkor tudsz aludni,ha kártyázni készülsz?
Most olvsom fent, hogy éppen nyerésre állsz. És mennyi kávét ittál? Drukkolok.
Tudom értékelni az öniróniád!
Helyenként nagyon ötletes az írásod.:)))
pez:
.m.
(na majd nyomunk egy worms partit :P)
Eszter:
Még csak kettőt. De lehet lesz harmadik. Vagy inkább lefekszek aludni - fárasztó ez a póker ;)
És köszönöm.
Megjegyzés küldése