Nos, nagyjából vége a felsorolásnak. Amúgy felsorolni, elég unalmas dolog. Merthogy, tudjuk, hogy mi lesz benne, azt annyi. Töprenghetünk, hogy hogyan lehetne feldobni a vesszők szavak közti részt, de hát a felsorolás csak felsorolás. Punktum.
Nagyjából, mert azért ez persze nem teljes, de ideje pontot rakni (a többit majd más formában). Azt hiszem, azért kezdtem ezt el, hogy látva ezeket a mindennapi dolgokat, majd könnyebb lesz továbblépni, lehet visszautalni, alapozni, ilyesmi. Humbug. Mindegy, nem beszéltem, főleg magamról, de most picit igen. Haladjunk.
Az van, hogy nagyjából beletörődtem, hogy ilyen vagyok. Ilyen bagolyka. Volt, hogy hetekig küzdöttem, mert hogy ez nem jó. Visszaállni kemény dolog. Úgy kezdődik, hogy jó hamar kel az ember (már majdnem délelőtt), keveset alszik, egész nap nagyon fáradt, használhatatlan, aztán eljön az este és korán lefekszik aludni… nem! Éjszaka, és bumm! Holtpont, végre felébred, nem is tudna pihenni, már megint hajnal lesz, és újra korán kelés, hátha. Ha mégis elérne valami eredményt, akkor jön két-három dolgos, vagy éppen szórakoztató este, és már megint ott van, ahol. És már megint kezdődik minden előröl.
Fel is hagytam ezzel okosba. Egyszerűen aktívabb vagyok éjszaka. Éjszaka olvasok, blogolok, babrálok fotókkal, tévézek, pókerezek, írom majd a szakdolgozatomat, hallgatok zenéket, rakosgatok vesszőket egy buta, funkcionális felsorolásban.
Persze, ne felejtsük: az éjszakák harsányabbak, szebbek, izgalmasabbak, meg ledérebbek is! Vagy? Hát nem tudom, hagyjuk inkább. Éjszaka élni nem előnyös, szerintem. Most például eléggé fáradt vagyok.
4 megjegyzés:
Nem baj, hogy ilyen vagy!Az éjszakák is tudnak gyönyörűek lenni!
Ezért aztán még írhatnál!
"...és a könyvek"
"...és a barátok"
"...és a nők"
"...és a szerelem" ...stb, szerintem téma még lenne.
Már kezdem megszokni. hogy reggel ezt a gépet is kinyitom.
Hát persze, h tudnak! :) Nekem mondod?
Írok még, csak nem ebben a formában.
A könyvek.. hát igen, még jobban is annak kell lennie. De ha valami nagyon jót, akkor arról úgyis írok.
A barátok azért a bejegyzések közben is meg lettek említve ;), ha még sem, akkor érdemes kinyitni a kommentboxot.. :)
A szerelem személyes, és nem is egy mindennapi érzés.
A nők személyes, és ... na jó. :P
Szokj csak hozzá, szokjál csak :)
ezer éve nem néztem a blogod, drága Bazsi!:( {szégyelli magát}
és most meg...:) {zavarba jött}
ott a kép... az én képem :) {egyre zavarba esettebb}
*ölelés*:)
Kedvesem :)
Szeretem a képed, pedig nem vagyok az, akihez ez az absztrakt dolog túl közel állna.
De ez megtalált. Mindig mikor megnézem, picit más, és talán pont ez a lényege.
És ebbe az éjszaka (hajnal) dologba számomra pont illeszkedik. Hogy az éjszakai fények, hogy a beszűrődő, behatoló fehérség, hogy a folt, ami mint egy lecsukodó szem, és a vörös.
Úgyh, én köszönöm, h ez létrejött. Viszem magammal és az éjszakáimmal.
És gyere gyakrabban!! Banyeg.
Megjegyzés küldése